S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)

5. Muníció a gyomornak

о Muníció a gyomornak A soknemzetiségű és sokvallású, földrajzilag rendkívül eltérő adottságú területeket egyesítő Osztrák-Magyar Monarchia haderejének összetétele igen színes képet mutatott. A sokfé­leség az élelmezés területén is megmutatkozott. Más volt az élelmezési ízlése, szokása, igénye és lehetősége a magashegy­ségekben, domb- és síkvidéken, alföldön, a tanyavilágban, falvakban vagy városokban élőknek, és mindez a társadalmi és gazdasági életben elfoglalt hely szerint is változott. Békében a sorozásokon a fiatalság színe-javát válogat­ták ki: a haderőt közel egyforma korú, egészséges fiatal­emberek alkották. A háborúban gyökeresen megváltozott a helyzet. A férfi lakosság 17-50 éves kor között volt ka­tonai szolgálatra behívható. A népfelkelők közül mozgó­sításkor a 19-42 év közötti korosztályok vonultak be, de a veszteségek pótlására a későbbiekben a 18-50 évesek is katonákká váltak. A korábban hadi szolgálatra alkalmat­lannak minősített személyek alacsonyabb követelmények szerinti vizsgálat után a harctéren találták magukat. A kormány az 50 év - majd 1916-tól 55 év - alatti mun­kaképes személyeket hadi szolgáltatási munkára kötelez­Sorozás. Propaganda-képeslap hette. A haderő katonai üzemekben, bányákban 800 ezer férfit, sokféle hadiszolgálatra 100 ezer nőt foglalkoztatott. A férfiak és nők, a fiatalkorúak és az idősebbek, gyen­gébb és erősebb testalkatúak szervezetének kalória-, vita­min- és ásványianyag-igénye nyilvánvalóan eltérő volt. Sok függött attól is, hogy a bevonultak a hátországban, a legbiztosabb fedezék, a „szoknya-deckung" mögé bújva, csak a hírekből értesültek a harcokról, a hadtápterületen jólétben éltek, és „páholyból" nézték a háborút, vagy a lövészárokban görnyedtek hóban-sárban, hullabűzben, csaló hadiszállítók szétrongyolódott mundérjában. A katonák békebeli életvitelüktől és táplálkozási szoká­saiktól lényegesen eltérő viszonyok közé kerültek, amihez a szervezetük nem volt hozzászokva. Rendszeres táplál­kozásról, meleg ételekről, megfelelő higiéniai körülmé­nyekről gyakran szó sem lehetett. Az egységes kincstá­ri élelmezési rendszer elsősorban a mindennapos nagy mennyiségű kenyér- és húsfogyasztásban tért el a polgári szokásoktól. Általános vélemény szerint a katona soha­sem élt olyan jól, mint a háború első évében. Propaganda-képeslap GULYÁSÁGYÚ ÉS ROHAMSISAK | 51

Next

/
Thumbnails
Contents