S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
2. Osztrák - magyar adatok-kapok
Propaganda-képeslap Ob sie ins Herr. Dir grimmig zielen, Ob auf Dein firbc drelsl sie schielen, Wir schwOren bei O.oll vor dem Weltgericht Der Feinde Ansturm wird zunicht. I. Ferenc József és a trónörökös IV. Károly. Propaganda-képeslap egy 1,76 milliárd korona veszteséget jelentett. A háborúban elsőrendű stratégiai termékké vált élelmiszer kivételt képezett: beszerzéséből Magyarország részesedése miden évben lényegesen meghaladta a kvótát: 1914/1915-ben 45,33% volt, 1915/1916-ban 43,17%, 1916/1917-ben 55,91%, 1917/1918-ban 52,12%. Bár kisebb mértékben, de a lőpor és a robbanószerek szállításában a magyar részesedés szintén kvóta feletti volt. A hadügyminisztérium kincstári üzemekbe 1917 novemberéig Magyarországon 144,3 millió, Ausztriában 385,4 millió koronát invesztált - a magyar részesedés 27,3% volt a kvótális 36,4% helyett. A magyar élelmiszeriparban jelentősen bővítették a kapacitásokat, a létszámcsökkenés nem volt jelentős. A háború előtt 894 üzemben 78 766 fő dolgozott, 1917 végén 71 578 fő. Ezzel az összes ipari ágazat közül messze a legtöbb üzemmel és munkaerővel rendelkezett. A háború elhúzódásával a hadügyminisztérium sokszor törvénytelenül és kellő szakértelem nélkül avatkozott be mindenbe (gépek és anyagok rekvirálása, árubehozatal és árukivitel, anyagelosztás, termelés szabályozása stb.), ami zavarokat okozott. „A háború egész ideje alatt állandó a küzdelem a hadvezetőség mindent magába olvasztó, a közgazdaság egész területére - nemzeti és gazdasági önállóságra való tekintet nélkül - kiterjeszkedő omnipotenciája [mindenhatóságai ellen/’8 1915-ben megkezdték a fontosabb üzemek katonai felügyelet alá helyezését, amivel a 8 Szterényi-Ladányi, i. m. helyzeten nem javítottak, viszont felborították a kialakult működési rendet, és lerombolták a felelős gyárigazgatóság tekintélyét. Létrehozták a munkásügyi panaszbizottságok intézményét, amelyet Magyarország vonakodva, hosszas kormányközi tanácskozások után 1916 januárjában vezetett be. A munkások a panaszbizottságokon keresztül - a munkateljesítmények csökkenése ellenére - jelentős béremeléseket értek el. Ezzel az egyre gyakoribbá váló munkászavargásokat ugyan leszerelték, de megrendítették a termelés gazdasági alapjait. A krónikussá váló szénhiány miatt üzemüket szüneteltető, katonai felügyelet alatt álló gyárak munkásai részére a hadvezetés 1917 februárjában önhatalmúan bevezette a tetemes többletkiadással járó szénsegélyezést. Békeidőben Magyarország szénszükségletének 30 százalékát, vasigényének jelentős részét Ausztriából fedezte. A háborúban az élelemellátáson keresztül a hadsereg is érdekelt volt abban, hogy a mezőgazdasági gépgyártás, a gazdaságok és az élelmiszeripar - különösen a többségében gőzgépekkel üzemelő malmok - anyag- és energiaellátása biztosított legyen. A front mögött a katonák gazdaságokat működtettek, gőzekékre, vetőgépekre, cséplőgépekre stb. nekik is szükségük volt. A hadvezetés rátette a kezét a szén- és vasellátásra, azonban ezeken a területeken is komoly hiányok jelentkeztek. A magyar állami vasipar például cséplőgépből 1913-ban 656 darabot adott el. Az első háborús évben már csak 152 darab, a másodikban 315, a harmadikban 335, a negyedikben 283 volt az értékesített gépek száma, ami az igények tö18 I MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM
