S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
2. Osztrák - magyar adatok-kapok
Boldog békeidők Bécsben. Képeslap A birodalom szeretett Atyja. Propagandaképeslap A hadsereg kenyérellátása ügyében 1913-ban hosszas tárgyalások ellenére sem született megállapodás, mert nem tudták eldönteni, hogy a hozzájárulást a lakosság, a hadba vonultak állampolgársági számaránya vagy az országok évenkénti termelési aránya alapján állapítsák-e meg. Ausztria bízott abban, hogy Magyarország vállalja a hadra kelt sereg ellátásának zömét A magyar kenyérgabona-termés 1914-ben átlag alatti volt, az osztrák tartományokban közepes. Magyarország az általános mozgósítás után három héttel kötött megállapodásban a hadsereg lisztszükségletének 54 százalékát, az Ausztria számára korábban szállított mennyiségnek csak körülbelül a felét vállalta (5,9 millió mázsát), ami igen nehéz helyzetbe hozta az osztrákokat. További csapást jelentett, hogy Galícia nagy része és Bukovina orosz kézre került. Ausztria már 1914 októberében a liszt kiőrlési arányának növelésére és pótanyagok hozzákeverésére kényszerült. November végétől a hadra kelt seregnek is ilyen lisztet szállítottak. Az Osztrák-Magyar Monarchiát gazdaságilag független, ugyanakkor kölcsönösen egymásra utalt két állam alkotta. A nagyobb népességű, iparilag fejlettebb és tőkeerősebb Ausztriával szemben a csekélyebb lélekszámú Magyarország kedvezőbb mezőgazdasági lehetőségekkel rendelkezett, de gazdasága szervezetlenebb és kisebb teljesítőképességű volt. Az 1907-ben tíz évre megkötött gazdasági kiegyezés Magyarország számára lehetővé tette, hogy kedvező feltételekkel értékesítse mezőgazdasági termékeit, valamint a pénzrendszer és a Jegybank (Osztrák-Magyar Bank) közössége révén az osztrákokkal azonos feltételekkel vegye igénybe Ausztria sokkal gazdagabb pénzpiacát. Az osztrák ipari termékek és energiahordozók számára ugyanakkor Magyarország jelentett biztos piacot. A Monarchiában közös külügy-, hadügy- és a pénzügyminisztérium, valamint legfőbb számszék működött, a két ország egységes vámterületet alkotott. A közös kiadásokat Magyarország 36,4 százalékban, Ausztria 63,6 százalékban viselte, az 1917 végéig érvényben lévő kvóta arányában. A paritásos rendszer a két ország közötti feszültségek kiapadhatatlan forrása volt. Magyarország már a GULYÁSÁGYÚ ÉS ROHAMSISAK | 15
