S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
2. Osztrák - magyar adatok-kapok
о Osztrák-magyar adok-kapok „A világháborúban egy újabb hatalom is kezd fegyvert ragadni. Ez a lázongó: a gyomor... Bécsben a Herrenhaus valamennyi pártja követelte, hogy ők lisztet, gabonát stb. Magyarországból rekvirálhassanak... Az urakháza most énekel magyar nótát. Még pedig a mi drága Blaha Lujzánk legszebb nótáját. Azt, hogy: Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs...''1 Bécs élelmes polgármestere, Richard Weisskirchner igyekezett elkerülni a közélelmezési problémákat, ezért már közvetlenül a mozgósítási parancs elhangzása után szorgalmazta a gabona, liszt, állatok és a hús vámjának felfüggesztését. Magyarország késlekedése miatt a védővámok eltörlésére azonban csak 1914. október 9-én került sor, amikor a békében is gabonabehozatalra szoruló Ausztria már elesett az olcsó beszerzés lehetőségétől. A magyar sajtó a háború elején még fölényesen reagált: „Egyelőre a helyzet az, hogy a monarchia a maga ellátásáról gondoskodni tud" - írta a Köztelek című lap 1914. augusztus 1-jén. Ugyanez a lap két hét múlva már aggodalmasabb hangot ütött meg: „Különösen fontos ma a közélelmezés biztosítása, nehogy rendkívüli intézkedések szükségessége álljon be, mint Németországban." Erre már másnap sor került: augusztus 16-án rendelet jelent meg a vágómarha állományának csökkentése ellen. A háború negyedévre tervezett idejének utolsó hónapjában, októberben pedig - győzelmi készülődés helyett - a Monarchia mindkét államában gabona- és lisztkorlátozásokat kellett elrendelni, amelyeket további megszorító intézkedések végeláthatatlan sora követett, más élelmiszereknél és anyagoknál is. A közös hadügyminisztérium tisztában volt a várható élelmezési nehézségekkel, ezért háború esetére kezdemé-1 Az Újság, 1915. január 51. DAS MITTLERE GEMEINSAME WAPPEN Osztrák-magyar egyesített címer. Képeslap nyezte a Monarchia együttes hadigazdálkodási alapokra helyezését. Megállapodásokat szorgalmazott, „melyekkel a mezőgazdaságilag fejlettebb Magyarország arra kötelezné magát, hogy a behozatali függőségben lévő Ausztria élelmi kisegítését, illetve gabonával és liszttel való ellátását háború esetén - kötelező hatállyal - elvállalná”.2 Magyarország egy ilyen kötelezettséget célszerűtlennek tartott, ahogyan az osztrákok sem fogadták el a magyarok által igényelt ipari ellentételezést. A tárgyalások megállapodás nélkül zárultak. Tervbe vették a hadsereg és a lakosság élelmezésének központi katonai irányítás alá helyezését. A törekvés mögött a magyarellenes Ferenc Ferdinánd főherceg elgondolásai álltak, ami eleve ellenérzést váltott ki a lakosságból. Magyarország nem kívánta feladni a mezőgazdaságában rejlő, gazdasági és politikai fegyvert jelentő fölényét. Nemzeti és gazdasági függetlensége érdekében még a tárgyalásoktól is elzárkózott. 2 Major Miklós: Lísztgazdálkodás a világháborúban. Magyar Katonai Szemle, 1957. 7. szám. 14 I MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM
