S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
21. A nagy szenvedély
A nagy szenvedély A fronton készült fényképeken nem csak az szembetűnő, hogy a katonák bajuszt viselnek, hanem az is, hogy pipáznak, cigarettáznak, egyikük-másikuk szivarozik. A háborúban az is rákapott a dohányzásra, aki korábban ellensége volt. Ha a katonát szomjúság vagy éhség gyötörte, ha rohamra indult, vagy pergőtűzben szenvedett, ha szorongatta szívét a honvágy, vigasza volt a dohány, a bodrozódó dohányfüst. „Csak dohány lögyön, akkor minden jól vagyon!" - jelentette ki egy szegedi népfelkelő gazda.1 A legfőbb hadurak is hódoltak ennek a szenvedélynek. A Monarchia leghűségesebb Virginia-fogyasztója Ferenc József volt - úgy égett a szájában a szivar, mint az optimizmus örökmécsese. Dohányzott unokaöccse is, a későbbi IV. Károly, II. Vilmos német császár pedig még őket is lepipálta állandó füstölésével. Vilmos császár 1915 karácsonyára saját képmásával díszített porcelánpipát küldött harcoló fiainak a frontra. A hadvezetés a háborúban éppúgy gondoskodott a dohányról, mint az ennivalóról. Naponta 18 gramm dohány volt a szabványos porció, a tisztek ezenfelül még 5 db szivart vagy 25 db cigarettát kaptak. Magyarország huszonkét dohánygyárában a háború első hónapjaiban a munkások naponta 16-20 órát is dolgoztak, hogy kielégítsék a katonaság hirtelen megnőtt szükségletét. 1914-ben pipadohányból 203 274 kilogrammal, cigarettadohányból 127 823 727 csomaggal többet adtak el, mint az előző évben. A dohánygyártás állami monopólium volt. A polgári lakosságnak szánt készítmények az ország területén szétterített m. kir. dohányraktárakba kerültek, onnan látták el a dohányelosztókat (dohánytőzsdéket). Tőlük szerezték be árujukat a különlegességi és a dohány kisárudák. Trafiknak nevezték azokat 1 Vasárnapi Újság, 1915. május 16. Pipázó katonák. Fotó a kis boltokat, amelyek dohányt, dohányzócikkeket, bélyegeket, hírlapokat, képeslapokat is árusítottak. A harctérre indulókat, a sebesültszállító vonatokkal hazatért sérülteket, a hadikórházakban gyógyuló katonákat az előkelőségek, a jótékony hölgyek és a családtagok a legfinomabb dohányféleségekkel kínálták. Az Auguszta-alap saját töltésű cigarettával látta el a katonákat. Az elegáns Auguszta-cigarettahüvelyek az Abadie gyárban készültek. 1915 januárjának első hetében adták át a tizedik milliót. „Dohányzsúrokon" hazafias lelkesedésű úrinők töltötték meg dohánnyal. A hüvelyeket trafikokban is lehetett kapni. A bevételt a frontkatonák hátrahagyott családtagjainak megsegítésére szánták. A rokkant katonák istápolására 1915. május 1-jén a fővárosban, 2-án pedig vidéken füstiden napot tartottak - „Le a szivart! Föl a jelvényt!" jelszóval. A dohányosoktól egynapi dohányfogyasztásuk árának felajánlását kérték. Az adakozók gomblyukba tűzhető, kis papírjelvényt kaptak. Ekkor született a fűzfavers: „Zöld és piros kartonocskák / Láthatók ma a népen / Ott fityegnek az emberek mellén / Dohánymegváltás - képen." 118 I MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM
