S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
20. Csokoládé a háborúban
rak, cukorka- és csokoládégyárak sorra növelték alaptőkéjüket. A cukorka- és csokoládégyárak konjunktúrája addig tartott, amíg biztosítani tudták az alapanyagot. A háború elhúzódásával fellépő nyersanyaghiány, a szigorú anyagellátás bevezetése azonban fokozatosan gúzsba kötötte az édesipart is. A beszerzett kakaóbabból és cukorból az osztrák gyárak a magyarokénál nagyobb arányban részesültek. Az 1916. október 1-jén létrehozott Cukorközpont a feldolgozóüzemek részére kiutalható cukor mennyiségét az 1913/1914. évben felhasznált volumen 30 százalékában állapította meg. A kakaóvaj pótlására előtérbe került a szövetséges Törökországból behozott mogyoró és barackmag feldolgozása. A világháború előtt világszerte több mint 15 000 Stollwerck-automata, úgynevezett „néma eladó” - Mercur, Excelsior, Victoria, Jugend stb. - működött köztereken, forgalmas utcákban, pályaudvarokon, üdülőhelyeken, nagy tengerjáró hajókon. A csomagolt táblás csokoládékhoz aprópénz bedobásával lehetett hozzájutni. Értékes színesfém-tartalma miatt az aprópénz azonban fokozatosan a hadsereghez és ügyeskedők kezébe került, eltűnt a forgalomból. Az árusításnak ezt a formáját szüneteltetni kellett. Az élelmiszerek megfogyatkozása, a drágaság növekedése, a feketepiac előretörése megváltoztatta a polgárok fogyasztási szokásait. A Képes Újság képrejtvényeinek megfejtői bizonyára örültek 1916-ban, hogy pénzjutalom helyett a nyertesek között 3 kg csokoládét, 2 kg kakaót, 3 kg kávét, Va kg teát, 5 kg szalámit, 5 kg rizst és 1 üveg rumot sorsoltak ki. Nem tűnt egyedi esetnek annak a fiatalasszonynak a története, aki csalással biztosította beteg férje csokoládéját: „Nem telik két csésze csokoládéra. S az uram megszokta, neki kell. De nem inná meg, ha tudná, hogy nekem nem jut. Már egy hónap óta mindig egy órával korábban kelek fel, mint az uram. Megfőzöm a csokoládéját, s az én csészémet bekenem egy kicsit. S aztán azt mondom neki, hogy már régen megreggeliztem - olyan éhes voltam, hogy nem győztem rá várni."4 Kereskedelemmel korábban soha nem foglalkozó emberek a busás haszon reményében élelmiszereket halmoztak fel. A pesti kereskedőknek 1916 végén feltűnt, hogy egy sorsjegyügynök nagy mennyiségű csokoládét és gyertyát vásárol össze. Értesítették a Közélelmezési Hivatalt. A rendőrség az ügynök egyik Király utcai raktárában 166 láda csokoládét talált (160 000 korona értékben) 588 láda gyertya, 385 kg borsó, 54 láda gyufa és 85 láda gyümölcsíz társaságában. Egy másik raktárban három és fél mázsa borsó volt 12 000 korona értékben. A lefoglalt áru összesen félmillió koronát ért. A cukor-nagykereskedők gyakran visszatartották a cukrot, és elsősorban olyan vidékekre küldték, ahol nem volt maximálva az ára. Az ügynökök nyíltan megírták a kiskereskedőknek, hogy jutalék ellenében hozzájuthatnak. Az 1917. december 15-én Szovjet-Oroszországgal kötött fegyverszüneti szerződés előtt zuhanni kezdett számos termék ára, amelyekből Oroszországon keresztül nagyobb importot várhattak. Nagy tételekben kerültek elő a zug- és lánckereskedelem kedvelt cikkei: tea, csokoládé és szardínia. Az árufelhalmozók jelentős veszteségeket szenvedtek. A tea kilójáért a nagykereskedők 130-140 korona helyett egész készleteket ajánlottak a kiskereskedőknek már 70 koronáért. Nagyot zuhant az árdrágítás céljából felhalmozott csokoládé ára is: kiváló minőségűt lehetett kapni 50 koronáért, amelyet addig kilónként 100 koronán felül adtak. Hasonlóan nagy mennyiségben, féláron kelt el a szardínia. A háború vége felé megszűnt a csokoládégyárak nyersanyaggal történő központi ellátása. Nagy dolognak számított, hogy a Stühmer Csokoládégyárnak 1917-ben sikerült egy vagon kakaómasszát szereznie Svédországból. Takarékos felhasználásával 1918 karácsonyáig úgyahogy ellátta fióküzleteit. Még a háború után is sokáig vágyálom volt az édesség: 1919 áprilisában a Gerbeaud előtt hosszú sor kígyózott. Akinek sikerült bejutnia, abban a reményben adta át 1 koronását az eladókisasszonynak, hogy süteményt vagy cukorkát kap érte. A négyórás sorban állás jutalma azonban csak egy üres bonbonosdoboz volt, ugyanis azokat árusították ki. 4 A csokoládés csésze. Érdekes Újság, 1916. május 2. GULYÁSÁGYÚ ÉS ROHAMSISAK | 117
