S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
18. Bádogos hús
Bádogos hús Nicolas Appert francia cukrász és szakács 1776-ban laboratóriumában - ma inkább konyhának mondanánk - különböző ételeket töltött bő szájú üvegekbe, amelyeket légmentesen lezárt előzőleg vízbe mártott parafa dugóval. Egyenként drótháló zsákocskákba helyezte őket, rövidebb-hosszabb időre forrásban lévő vízbe merítette, azután a dugókat acéldróttal lekötötte, és vékony kátrányréteggel befedte. Ezek voltak az első konzervek. Halála után a szakácsot a Francia Ipart Támogató Társaság „Az emberiség jótevője" címmel tüntette ki. Találmánya a napóleoni háborúk idején terjedt el, amikor az élelmiszerek tartósítása és szállíthatósága létfontosságúvá vált. A direktórium 12 000 frankot ajánlott fel olyan módszer kidolgozásáért és közzétételéért, amellyel a hús- és főzelékfélék tápértéke több hónapig megőrizhető. Nicolas Appert elnyerte a pályázatot. Eljárását 1810-ben egy kis könyvecskében publikálta. Ugyanebben az évben kapott szabadalmat az angol Peter Durand forrasztással lezárt fémdobozok konzervedényként való használatára. A konzervgyártás a hadsereg ellátásához kötődött. Magyarország a házi tartósítás (befőzés) hazája volt. Lakóinak asztalára ritkán került kuriózumnak számító, jobbára külföldön vásárolt „szelencés eledel". Az első magyar konzervgyár Fiumében létesült 1861-ben. Francia gépekkel és francia konzervmester irányításával működött. Bruck-királyhidai Katonai Konzervgyár. Képeslap Halkonzerveket készített, de foglalkozott főzelék- és gyümölcsfélékkel, sőt tejtermékekkel is. A világháború alatt a balkáni haderő utánpótlását jelentős részben Fiúmén keresztül, tengeri úton biztosították. A katonai megrendelések felfuttatták a konzervgyár termelését. Az 1872-ben Rohoncon (Rechnitz, Ausztria) alapított Első Osztrák-Magyar Rántottlevesanyag Gyár levesalapanyagokat, a bruck-királyhidai (Ausztria) konzervgyár húskonzervet és pótkávét szállított a hadseregnek. Az 1900 körül létesült vállalatok (kecskeméti, poprád-felkai, temesvári, iglói, rimaszombati, dési) főként gyümölcs- és főzelékkonzerveket gyártottak. Barta József poprád-felkai konzervgyára Szepességi csemegék című 1913-1914. évi árjegyzéke közel másfélszáz tételt tartalmazott. A tátrai erdei gyümölcsökön (vörös és fekete áfonya), csemegeitalokon (Juniperus nemes borovicska, tátrai gyógyfűkivonat, szepesi ánizslikőr), főzelék- és gombakonzerveken kívül hatféle leveskockát, gulyáskivonatot és harminckilenc készételt sorolt fel. Az ételeket 250, 350 és 500 grammos bádogdobozokban kínálta, 1 korona körüli árban: szepességi füstölt kolbász főzelékkel (borsó, bab, lencse, káposzta, gomba), marhapörkölt, székelygulyás, borjúpörkölt, őzszelet vadmártásban makarónival, vadsertésoldalas, töltött paprika, töltött fenyőmadár, szepességi gombapaprikás stb. Negyedóráig forró vízben vagy forró hamuban javasolták felmelegíteni, a tömény leveseket víz hozzáadásával felforralni. A hideg ételek között különleges csemegének számított a sódar (sonka) és a marhanyelv aszpikban, a pástétomok (hús, libamáj) szarvasgombával. Nagyobb megrendelők - például a hadsereg - számára a gyümölcskonzerveket és a gyümölcslekvárokat 4-5 kg-os kosárüvegben vagy bádogvedrekben, a vegyes gyümölcsízt 5-10 kg-os bádogvedrekben, a borovicskát és a szörpöket 100 literes ballonokban vagy hordókban szál-GULYÁSÁGYÚ ÉS ROHAMSISAK | 107
