S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
18. Bádogos hús
3 i 2 О П J i t TÍ ву jel Mr.onyiton.hogy Pazeiwa Jússef tanuló 1S17 szeptember a mai n-plg katonai konsenrgydra» labora tóriumában mint Kyakomok mUkö&tt, mely Hí alati }ó magevieeleU-vnl és sitorgabável teljes eegWKgeMsemet órdneolte ki. 131R a» gnat tus hó 34. 2L-T%ачтеи^:■VUS ^Г7/г( Bizonyítvány, Weiss Manfréd Konzervgyár lították. „A konzervdobozok túlnyomó része kulccsal van ellátva, némely konzervnél azonban ez hiányzik, ajánlatos tehát a biztonság kedvéért egy doboznyitó kést készletben tartani. Ara 50 fillér" - figyelmeztetett az árjegyzék. A közös hadügyminisztérium 1882-ben pályázatot írt ki a hadsereg konzervekkel történő ellátására. Weiss Adolf dúsgazdag pesti terménykereskedő két fia, Berthold és Manfréd abban az évben alapították konzervgyárukat a pesti Lövölde téren, majd hamarosan áthelyezték a „nyersanyag" közelébe, a Közvágóhíd mellé, a Máriássy utcába. Szezonban kétszáz-háromszáz munkás naponta 25 000 konzervet (gulyáshúst, sült és füstölt húst, borjúpörköltet, kolbászt káposztával, préselt sonkát, libamájpástétomot), leveskivonatokat és kávékonzerveket készített a hadsereg részére - „mind ónlemez szelenczékben főzésre készen s a legcsekélyebb tűz mellett felmelegíthető, valamint éveken át eltartható állapotban".1 A konzervdobozokat saját bádogosműhelyükben állították elő idényjelleggel. A kapacitás teljes kihasználása érdekében kezdtek el lőszereket is gyártani. A vezetést fokozatosan átvette a fiatalabb testvér, Manfréd. Első Magyar Konzerv- és Ércárugyára alapozta meg a csepeli gyárvárost, a Weiss Manfréd Műveket. A vállalkozás 1913-ban családi részvénytársasággá alakult 10 millió korona alaptőkével, amelyet két év múlva 25 millióra emeltek. A háború alatt berendezkedtek kolbászkészítésre is, megvették a kőbányai Kneische gyárat. A katonaság kolbászból és szalámiból viszonylag keveset vásárolt, azokkal a családok látták el a hadba vonultakat. 1914. július 1-jén a Horn Ipar című folyóirat nagyszabású tervről számolt be: a Weiss Manfréd Konzervgyár Rt., az Angol-Osztrák Bank és a Wiener Bankverein Konstantinápolyban katonai konzervgyár létesítéséről kezdett tárgyalásokat. A világháború hatalmas lökést adott a konzervipar fejlődésének. A termékek 90 százalékát átvette a hadsereg. A hadügyminisztérium 1917 novemberéig 1,15 millió koronát invesztált kincstári konzervgyárakba. Az élelmiszerek drágulása és megfogyatkozása miatt a civil lakosság is érdeklődni kezdett a konzervek iránt. A korábban eladósodott Első Kecskeméti Konzervgyár Rt. mérlegei 1915-1916-ban nyereségessé váltak. Sokan azzal vádolták a gyárat, hogy termékeit Ausztriába exportálja, miközben itthon is nagy szükség lenne rájuk. Érdemes volt a konzervüzemeket bővíteni és újakat munkába állítani. Konzervgyárat létesített például Budapesten Baranyi István a Szegedi úton, Hegedűs Sándor a Lipót körúton. Kassán a Jelzálogbank 400 000 korona alaptőkével káposztasavanyítót és gyümölcsízgyárat állított fel, Győrött megkezdte működését az Első Győri és Dunántúli Konzervgyár. A sok alkalmi vállalkozás biztos jele volt az üzletág prosperálásának. 1917 végén a konzervek sem kerülték el az ármaximálást. A bécsi és bregenzi Maggi leveskockából nem jutott elég Magyarországra. A Liebig húskivonat pedig az antant katonáit és polgárait „erősítette". A szerényen induló, de 1916- ban már száz munkást foglalkoztató, napi 300 000 leveskockát gyártó pozsonyi Glória-művek rendszeresen hirdetett az újságokban: „Ezen egyedüli leveskockagyár Magyarországon leves-, gulyás- és köménymagleves-koczkáit, valamint a folyékony levesízesítőt kizárólagosan magas tápértékét tartalmazó anyagokból készíti, és ennélfogva gyártmányai nem tévesztendők össze egyéb silány külföldi utánzatokkal. A hozzánk naponként beérkező nagyszámú utánrendelések legjobban bizonyítják gyártmányaink kifogástalan jó minőségét, minélfogva katonai és polgári hatóságok, kórházak, fogyasztási szövetkezetek, fogolytáborok és egyéb intézmények állandó szállítói vagyunk."2 Hadikórházak, fogolytáborok, szállodák, gyárak és egyéb tömegélelmező intézmények számára ajánlotta a Commer-1 Telkes Simon: Eledelek és italok. Budapest, 1888. 2 Az Újság, 1916. augusztus 15. 108 I MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM
