Török Róbert: Hideget meleg szívvel. 70 éves a Mirelite. Fejezetek a Magyar Hűtipar történetéből (Budapest, 2015)
A Magyar Hűtőipari Vállalat gyárai és üzemei
DEBRECENI HŰTŐHÁZ A debreceni vágóhídnak már 1906-tól volt egy 50 vagonos hűtőháza. A hűtőházban a vágóhíd által termelt árut hűtötték, de magánszemélyek részére is tároltak itt húst és almát. A hűtés rendszere itt még kezdetleges volt, majd’ fél napot vett igénybe egyegy sertés fagyasztása. A második világháború után született meg a döntés, hogy új hűtőházat kell építeni, s az is ide, a vágóhíd meg a régi hűtő- és jéggyár mellé épült. 1953 februárjában adták át, akkor 320 vagonos kapacitással. Az üzem kezdetben hús betárolását végezte, emellett fagylaltgyártással is foglalkozott. Az első időkben a friss szabolcsi alma betárolása is cél volt. 1954-ben kezdtek el fagylaltot gyártani, de túlfagyasztották az árut, ezért a vásárlók kevésbé kedvelték. Később a konzervipar és a vendéglátó vállalat, valamint a FŰSZERT részére gyártottak itt termékeket. 1955-ben megállapodást kötöttek a Nagykőrösi Konzervgyárral, és az ott termelt zöldborsót itt fagyasztották le. A Debreceni Hűtőház csak 1957-től termelt mélyhűtött árut, addig csak hűtőházként működött. Ekkor a minisztérium hozzájárult a gyártáshoz, így megkezdődött a termelés, ami az első időkben veszteséges volt. Nem voltak megfelelő, korszerű gépek és berendezések sem. Szakemberhiánnyal is küszködtek. Ennek ellenére nőtt a termelés, és az eredményesség is megmutatkozott. A málnatermelés az 1960-as évek végére jelentősen nőtt. 1967- ben mintegy 100 vagon friss málnát vásároltak fel. Az úgynevezett guruló málnát a cég ebben az időben kizárólag a FINDUS cég részére gyártotta. Az 1960-as A Debreceni Hűtőház az 1970-es évek elején évek közepén a baromfiipar fejlődését követve növelték a hűtőteret, illetve a hűtőházak egyéb tereiben az addigi 0°C-ról -20°C -ra csökkentették a hőmérsékletet. Négy ilyen tárolóteret alakítottak ki. Az 1960-as évektől megkezdték az automatizálást a gyártósoron. A kézi munkát csökkentették, a hűtőházban pedig gépi anyagmozgatásra álltak át. Az 1960-as évektől a gyár termelése fejlődött, a hűtött és tárolt baromfihúsok mennyisége megtöbbszöröződött. A tárolóterek állandóan zsúfoltak voltak, az import húsokat is itt tárolták. A helyhiány miatt problémák adódtak, és a karbantartás is nehézkessé vált. A termelés növekedésével bővíteni és rekonstruálni kellett a gyárat, ami 1973—1974-ben valósult meg. A gyáregység többször elnyerte az élüzem kitüntető címet. A kezdeti években nyugdíjazásáig Szendi Márton (1916—1983) volt a gyár igazgatója, aki 1973-ban megírta az üzem 20 éves történetét. Igazgatása alatt a Debreceni Hűtőház 13-szor nyerte el az élüzem kitüntetést. Az 1980-as években a termelést és a gyártást megszüntették, az üzemet már csak hűtőházként használták, főleg helyszűke miatt szükség volt a tárolókapacitására. Ekkor a gyárat a hűtőipartól átvette a baromfiipar. 33 HIDEGET MELEG SZÍVVEL" 70 ÉVES A MIRELITÉ
