Török Róbert: Hideget meleg szívvel. 70 éves a Mirelite. Fejezetek a Magyar Hűtipar történetéből (Budapest, 2015)
A Magyar Hűtőipari Vállalat gyárai és üzemei
emlegetnem, aki intelligenciájával, jó megérző képességével és természetesen jó kapcsolataival jó pozíciót biztosított a cégnek. Én, mivel műszaki területen tevékenykedtem, a közvetlen főnökeim nevét szeretném ismételten emlegetni, így a két főmérnököt, Laczkó B. Lászlót, de főleg Kiss Sándort, aki tudományos munkájával is sokat segítette az iparág fejlődését. És említenem kell két közvetlen főnökömet, Kelemen Bélát és Gacsályi Józsefet, akik lelkesedésükkel és kitartó, céltudatos munkájukkal szintén sokat tettek azért, hogy a hűtőipar olyan szintre jutott el az 1980-as években ahová kevesen mások az élelmiszeriparban. Kár, hogy ez már csak álom. Közösségi életünk nagyon gazdag volt. Szakszervezeti tagokkal kirándulásokat, összejöveteleket szerveztünk a munkatársaknak. Egy kedves akkori munkatársammal, Büdy Zoltánnal éveken keresztül nyaralni vittük a vállalati üdülőbe az akkor önállóan már elengedhető gyerekeket, beleértve természetesen sajátjainkat is. Szerveztük a Mikulás bulikat, sok nevetés kíséretében. Remek események voltak ezek. A cégnél több évig szakszervezeti tikár is voltam. Sokat vitatkoztunk bér- és egyéb ügyekben az egyébként sokszor rugalmas főnökökkel, akik támogatták kezdeményezéseinket, a számos autóbuszos kirándulást, a nőnapi virágok pontos kiosztását és finanszírozását (akkor még ez nem volt adóköteles), és sok most eszembe nem jutó apró-cseprő dolgot, amivel a munkatársaknak egy jó napot okozhattunk. Ettől volt kiváló légkör a cégnél. Ez is szép volt, de nem mindig könnyű! A tartósítóiparon belül történetileg a hűtőipar mindig jobb anyagi helyzetben volt, ez kétségtelen. Ez meglátszott a műszaki színvonalon is. A konzervipar még ma is használ régi szénacél gépeket, míg a hűtőipart ma már világszerte és itthon is a teljes rozsdamentes géppark jellemzi. Ezért drágább itt a fejlesztés. Amikor 1986 után a liberalizáció megkezdődött, nagyon sok modern import gép jött be cégekhez mind a konzerv-, mind a hűtőiparba. És elkezdődött vagy inkább intenzívebbé vált azoknak a hazai gépgyártó cégeknek a fejlődése, amelyek képesek voltak jó hazai tervek alapján legalább olyan gépeket előállítani, mint a külföldi versenytársak. Ilyen a FoodTech2002 Kft. vagy a Momal Kft., akik mind a hűtőiparban mind a konzerviparban jó nevet szereztek. Persze vannak mások is, de nekem elsősorban ők voltak a kapcsolataim. Amikor importálni kezdtünk, már kaptunk megrendeléseket konzervipari berendezésekre és alkatrészekre egyaránt. Nekem például több éves kapcsolatom van az egyik vezető élelmiszeraprítógép-gyártóval az amerikai Urschel céggel. 1997-től 2014 áprilisig a cég magyarországi képviseletét láttam el, és így a gépigényeken keresztül kapcsolatba kerültem konzervipari, húsipari, baromfiipari, tejipari és szárítmánygyártó cégekkel. Többször sikerült egyes iparági megoldásokat ilyen cégek között megosztani. Erre szerencsére folyamatosan szükség van. Régen is volt kapcsolat a konzervgyárak és hűtőházak között. Ezek a cégek sokszor adtak-vettek gépeket egymás között, és jó kapcsolatba kerültek. A régi időkben nem tudtunk nyelvet. Egyszer tervezőmérnökként ott ültünk egy tárgyaláson Kosa úrral a tervezett győri liofilizáló berendezés kapcsán. A Leibold cég tervezőmérnöke öt nyelvet ajánlott fel, mi egy hatodikat mondtunk, ami a magyar volt. Valakit előkerestek a laborból, aki tudott egy kicsit magyarul. Ő konyhanyelven fordítgatott, szaktanácsokat adott. Ebből az ügyből nem lett semmi. Mi aztán beiratkoztunk a Rigó utcába, nyelveket tanultunk, s a mai napig ebből élek. A privatizációkor a hűtőházak gyakorlatilag egymás vetélytársai lettek. Ez előtt jól meghatározott és elkülönített érdekterületek voltak. Egy dolog nem változott, a műszakiak összetartása. (HIDEGET MELEG SZÍVVEL'32 . 70 ÉVES A MIRELITÉ
