S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2014)

ni. A legkelendőbb cikk a rum volt, egy kortyért egész kenyeret, nagyobb mennyiségért akár puskát vagy ágyút is kínáltak.

Martini Róbert fronttiszt keserűen állapította meg az élelmezés helyzetéről: „Kevés, de annál rosszabb...A kenyéradag immár negyedére szállt alá. Ez is csupa korpa és kukoricaliszt. A húsadag fele a szabványosnak. A főzelék valami száraz vacak tele kukaccal. Ki tudja, ki nyer ezen milliókat. Bort már hetek óta nem láttunk, tea helyett magunk szedünk és szárítunk szederlevelet s ezt főzzük meg, mert sokkal jobb, mint az a valami, amit teaként kapunk...néha-néha szolgálatképtelen lesz egy-egy málhás-állat s le kell vágni. Ilyenkor aztán jobb a sorunk, legalább teleehetjiik a bendőnket lógulyással... szalmakenyérrel, dohos répafőzelékkel a hasában nem igen akad harctéri hős." A kincstári főzelék kukoricaliszt és szárított zöldség keverékéből készült Dörrgemüsévé silányodott, amit frontzsargonban „szögesdrótnak", vagy az uralkodó IV. Károly, a „koronás hadvezér" után „Károly csapatkáposztának" neveztek.

Menázsi vasúti étkezőállomáson. Emlékalbumból

gulyAsácyú ÉS ROHAMSISAK I 29