Saly Noémi: Nekem soha nem volt otthonom... Krúdy Gyula budapesti életének színterei (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2013)

Óbuda

A bosszú nem sokáig váratott magára. Pékár, aki már fiatalon parlamenti képviselő, 1919-1921-ben vallás- és közoktatásügyi államtitkár, közben rövid ideig tárca nélküli miniszter, majd a húszas évek közepétől megint államtitkár, 1920-tól haláláig, 1937-ig pedig a Petőfi Társaság elnöke volt, hatalomra kerülése pillanatától minden lehető eszközzel megpróbálta elnémítani és lehetetlenné tenni azt az embert, aki nemcsak mindent tudott a korábbi disznóságokról, de a javát szép kereken regénybe is foglalta. Bértollnokokkal íratott ellene lejárató cikkeket, a lapok, a könyvkiadók már nem merték közölni Krúdy írásait, nehogy elérje őket is a végzet, a hirdetések megszűnése, az állami támogatások megvonása... Hogy lehet így élni? Jóformán sehogy. Alig csurrant-cseppent valami a konyhára, előkerült a fiókból Zsuzsi tanítónői oklevele: az ő fizetése lett az egyedüli biztos pont a családi költségvetésben. 43