Saly Noémi: Nekem soha nem volt otthonom... Krúdy Gyula budapesti életének színterei (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2013)

Óbuda

Miután Krúdyék nem tudták fizetni a lakbért és a közműszámlákat, a Közmunkatanács felmondta a bérletet, de méltányosságból kiutaltak számukra egy lakást Óbudán a Templom utca 15. számú házban. Elhozhatták a szigetről az ottani szegényes, jobbára leselejtezett szállodabútorokból álló berendezést is. (Ez bölcs megoldás volt, mert a hitelezők a kölcsönbútorokat nem tudták elárvereztetni.) „Három szobánkból kettő az udvarra, egy az utcára nézett. Ez lett Apué - emlékszik Krúdy Zsuzsa. - A parányi, sötét fürdőszobában ócska, horpadt bádogkád szomorkodott, valóságos istencsapás a szigeti gyógyfürdő után. A megszokott fákat, virágokat Anyu néhány muskátlival, leanderrel igyekezett pótolni. Valamennyien tudtuk, hogy más lehetőségünk nincsen, és ennek az otthonnak is örülnünk kell." • Szindbád olyanformán vetődött az óbudai partra (a hajógyári sziget környékén), mint egy hajótörött, akinek nem volt válogatnivalója a menekülés módjában. Ott szállott partra, ahol lehetett, akár csak egy sekélyes, reménytelen parton is, elhasznált pléh kályhacsövek, lyukas bádog, gyermekfürösztő teknők, öregasszonyok megfoltozhatatlan edényei (ibrikéi) között, ahol a hasznavehetetlen tárgyak között haszontalannak érezte már önmagát is. De sajkája lé44