Saly Noémi: Nekem soha nem volt otthonom... Krúdy Gyula budapesti életének színterei (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2013)

Szállodáról szállodára

körúton végigmentek, hová, merre, milyen külön-külön célzattal irányították lépteiket az aszfalton. Fél Budapest elment naponta az erkélye alatt, ugyanezért az első napok után megunta a nézelődést. (...) A szálloda földszintjén levő helyiségeket, a kávéházakat artisták és más éjjeli népek frekventálták, a negyedik emeleten Rezeda bérelte szobáját. Egyik oldalán lakott egy rangjavesztett huszár főhadnagy, aki állandóan a párnája alatt tartogatta a szolgálati forgópisztolyát, hogy agyonlövi magát. Egész nap fel és alájárt a szobájában, de nem túlságosan zajongva, hanem kimérten, mintha bizonyos lépéseket akarna elvégezni, amelyeket elmulasztott. (...) A másik szomszédja egy öreg kártyás, bizonyos Gály Lajos volt, aki élete romjain éldegélt itt, és vénemberes, hosszadalmas köhögéseket rendezett, ha el nem kerülhette. Pedig egyébként nagyvilági, pallérozott modorú, tekintélyes úriember volt, aki Európa minden kaszinójában kártyázott fiatal korában (amíg a tagságot bírta fizetni), a Jockey Club tagja, később a párizsi és földközi-tengerparti kártyaházak lovagja. (...) A régi Magyarország, ahol lakom - gondolta Rezeda úr, valahányszor a negyedik emeletre ért. De jött Hubert, a pincér, és jelentette, hogy a »Lady« hívja Rezeda urat a telefonhoz, mire Rezeda úr abbahagyta régimódi új ismerősei felett való gondolkodását, REZEDA KÁZMÉR SZÉP ÉLETE • Tágas, üvegtetős kávéház, amely a szálloda udvarát is elfoglalta. Mapközben többnyire állás nélküli artisták lődörögtek benne, olyan végtelen unalommal, amint csak egy facér táncos vagy ekvilibrista [egyensúlyozó-művész] unatkozni tud... És éjféltájban sem lesz nóbelebb a társaság, amely a Meteor kávéházban 25