Saly Noémi: Nekem soha nem volt otthonom... Krúdy Gyula budapesti életének színterei (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2013)

Szállodáról szállodára

a város különböző mulatóhelyeiről, varietéiből, kisszínpadjairól, énekes lebujaiból összeverődik, hogy itt megbeszélje az elmúlt este eseményeit. Mát így van ez rendjén: a hírlapírók a maguk dolgait tartják oly jelentőségteljeseknek, hogy róluk asztalverdesés nélkül nem lehet beszélni; a szegény mulattatók, pojácák, táncosok, félbemaradt színészek, kikopott nagydobosok, elzüllött késnyelők, elhalványodott orfeumi csillagok, hangjukat vesztett énekesnők, elcsapott komikusok, kivénült dalénekesek viszont a maguk mondanivalóját vélik oly halálos komolyságúnak, hogy azért még fel kell áldozni az éjszakai nyugodalmukat is, ami bizony már ráfért volna egynémely éjjeli táncmesterre, aki most nappal keresi a kenyerét azzal, hogy »priváták«-nak, előkelő pesti úrnőknek ad táncleckéket otthon a szalonjukban, hogy az úrnők megtanulják az éjjeli nők táncait is... A Meteorba jöttek a város különböző részeiből a vak zongorások és vak hegedűsök is, ahol az élet igényteljes bajnoka [Ady] harci-kedvvel fogyasztá Glaser bácsi, a jóságos külsejű öreg éjjeli kávés fröccseit... ADY EMDRE ÉJSZAKÁI • A művésznő meghajtotta a derekát, tenyerével a biliárdasztal közepére támaszkodott, és testét egyetlen lendülettel a levegőbe dobta. Ott állott tótágast az ámuló költő előtt... Természetesen nadrág nélkül abban az időben sem jártak a művésznők. A Meteorban nem nagy feltűnést szokott kelteni, ha egyikmásik művész vagy művésznő jókedvében bukfencet vetett... Rienzi kisasszony azonban... nem hányt cigánykereket akárkinek a kedvéért. A kávéház ajtaján belépő Zuboly és Kr. Gy. úr nagy elismeréssel nézték a művésznő produkcióját. Ady a megérkező vendégek tiszteletére is végképp letette a ceruzát... így szól barátaihoz: - Ez a lány megérdemli, hogy asztalunkhoz hívjuk, ADY EMDRE ÉJSZAKÁI