Saly Noémi (szerk.): Gorka Lívia keramikusművész (Budapest, 2010)

Szabó Lilla: Gorka Lívia keramikusművész pályafutása és művészete

Az 1959-ben a Műcsarnokban rendezett IV Országos Iparművészeti Kiállításon csak kevés tárggyal szerepelt.15 Ezen kívül a következő tárlatokon vett részt: V Országos Iparművészeti Kiállítás, Budapest, Műcsarnok, 1965; Mai magyar kerámia, Siklós, Vár, 1968; VI-X. Országos Kerámia Biennálé, Pécs, 1968-1972, 1976, 1980-1988; jubileumi Iparművészeti kiállítás, Budapest, Műcsarnok, 1970, 1975. Rendkívül sokat dolgozott; jelentős megrendelője volt a Képcsarnok Vállalat, valamint az Artex Külkereskedelmi Művészeti Vállalat.16 Ezek a vázái, tálai, kaspói, hamutálkái, kisméretű tálkái, stb. két kategóriába sorolhatók (a nagyobb számban előállított vázák, hamutartók, kisebb méretű tárgyak és az atipikus felépítésű vázák, kerámiák csoportja jól elkülöníthetők egymástól) - még akkor is, ha minden kerámiája egyedi alkotás. Nem a praktikum, a használati funkció lebegett célként az alkotó előtt, hanem a dísztárgy jelleg. Ebben az alkotói periódusában még elsősorban a lakás, az otthon képének a megteremtése foglalkoztatta, ami az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején készült kerámiáit is meghatározta.17 Számos, bizonyos értelemben a „szériagyártás" kategóriájába tartozó, de szignójával ellátott korongolt vázát és más tárgyat ismerünk tőle ebből az időszakból. Gyakran kész, kiégetett tárgyakat kapott, amelyeket ő festett, majd égetett ki mázzal. Világos, visszafogott pasztellszínű, legtöbbször állatalakokkal (halakkal, kakasokkal, stb.) díszített tárgyai speciális, a tojásfestésből

is ismert régi írókás eljárással vagy batikoláshoz hasonló technikával készültek (Vázák és kaspók festett spirális mintával, 1950— 1960 körül [kát.; 14, 62]; Festett hamutálak, 1950-1960 körül; Rákos fali tál, 1960 körül |12]),18 Más típust képviselnek azok a dísztárgyak, melyeken, fekete alapon fehér, zöld vagy piros, illetve sárga színek kombinációját alkalmazta [kát.: 58-611. Szintén sorozatgyártásban készült egyedi formájú, kézzel gyúrt, kisméretű, színes mázas égetett agyag munkái (Kaktusztartó [kát.: 13, 57]) is rendkívül népszerűek voltak, szinte minden lakásban akadt belőlük.

Ezzel szemben az atipikus formájú vázák, tálak, virágtartók és egyéb tárgyak igényes mázaik, felületük, színezésük és grafikai díszítésük folytán az életmű gerincvonalába sorolódnak [kát.: 66-70].19Állatfigurákat, falképeket is készített, geometrikus, absztrakt díszítésekkel, amelyek ősi, kultikus tárgyaknak is beillettek (Legelésző zebra, 1960 körül; Halplasztika, 1960 körül; Madárplasztika, 1960 körül [kát.: 71]).

1958-tól gyakorlatilag a 60-as évek végéig készült egyedi kerámiái - vázák, tálak, edények - kitűntek sajátos formáikkal és rendkívül igényes, az egyetemes modern absztrakt képzőművészet felfogásával összhangban álló dekorációjukkal. Kerámiáinak dekorációs stílusa az ötvenes, hatvanas, hetvenes évek legmodernebb képzőművészeti irányzatait képviseli. A szimmetriát szándékosan mellőző formavilágával és az egyéni kísérletek során elért változatos, a „sablontól” eltérő mázaival nemcsak a tárgyak plasztikai megformálásában, de merész grafikai és festészeti vonalaiban is új ízlést teremtett (Vázák, [kát.: 63-66|).

Folyamatosan új és új dolgokat keresett, hatalmas teherbírása volt, ami az évek előrehaladtával csak fokozódott. Az anyag, a forma, a mázak és a technológiák szilárd ismerete biztosította számára, hogy a főiskolai oktatásban háromfelé szakított kerámia szakot (szilikát, dizájn, porcelán) egységben művelje. Masszakísérlete14

Gorka Múzeum, Verőce