Saly Noémi (szerk.): Gorka Lívia keramikusművész (Budapest, 2010)
Szabó Lilla: Gorka Lívia keramikusművész pályafutása és művészete
két folytatott, az agyagot más anyagokkal keverte, hogy keménységben, színben, égési hőfokban, felületben a kívánt hatást elérje. Kísérletezés közben újabb és újabb lehetőségek tárultak fel előtte. Műveinek erőt sugalló megjelenéséből, valamint megjelent írásainak impulzív hangvételéből kiérződik, hogy az alkotás folyamata gyötrelmet és szenvedélyt is jelentett egyszerre számára. Istenes mesterségnek nevezi az agyagművességet, a keramikus szakmát pedig „legfőképp életformának". Helyét a keramikus szakmában maga határozta meg kitartó munkájával, kutatásaival, anyagkísérleteivel, tudásával, tehetségével. Sikerei mellett is mindig különállónak, de nem kívülállónak tekintette magát. A tér-idő-tengely A függetlenség és a teljes önállósodás korszaka (1 960 után) „Eddig jutottam, menj tovább" - az apai tanács és parancs „igazán" 1960-ban hangzott el, amikor férjével, Focht Gézával és Géza fiukkal Budapestre költöztek.20 „A bizonyítás lehetősége, szükségessége állt előttem...A különállás óriási erőt adott." Újabb kísérletek, tanulás és utazások következtek. Saját stílust, egyéni kifejezést és az ahhoz szükséges anyagot kereste. Művésszé érésének stációi az egyes kiállítási lehetőségek és külföldi utak. A tér-idő-tengelyre tudatosan építő művész válik belőle. A külföldi kiállításokon szerzett nemzetközi elismeréseket meghívások is követték, illetve az Artex és a Képcsarnok Vállalat eladásainak honoráriumából nyílt lehetősége utazásokra (Olaszország, Izland, Skandináv országok, Kína, Görögország stb.). Külföldi kiállításon Gmundenben szerepelt először, 1959-ben, az Első Nemzetközi Kerámiakiállításon.21 Ott találkozott Kyllikki Salmenhaarával, a finn iparművészeti főiskola tanárával, a helsinkii Arabia gyár tervezőjével, akihez ettől kezdve életre szóló szakmai kapcsolat fűzte. Finnországi tapasztalatai alapján kezde el együtt égetni a vasat az agyaggal. „Soha nem látott, nem tanult munkamódszert alakítottam ki, amihez, mentalitásomon kívül, nem volt semmi támpontom."22 1962-ben Stockholmban, az Ungerskt Konsthantwerk kiállításon szerepeltek munkái. 1962-ben, majd 1964-ben a prágai Nemzetközi Kortárs Kerámia Вiennálén Magyarországot képviseli műveivel. 1962-ben aranyérmet nyert Prágában.23 1963-ban Londonban, a Royal Festival Hallban rendezett Modern magyar kerámia című kiállításon ismerhette meg munkáit a szakma és a nagyközönség. Az igazi nagy szakmai áttörést a Kortórs magyar művészek 1964 januári ausztriai bemutatkozása jelentette.24 A linzi Modern Múzeum igazgatója, H. Lange saját maga válogatta ki a kiállítás anyagát (nem a hivatalos magyarországi szakmai képviselők szájíze szerint).25 A keramikusok közül egyedül Gorka Líviától válogatott be műveket. A kiállításon együtt szerepeltek Borsos Miklós szobrai és Gorka Lívia kavics formájú vázái, nagy méretű lapos táljai és tömbszerűen megformált, fémmel kombinált madarai jkat.: 84, 90|. Munkáinak alapanyaga samottos agyag volt, a rajtuk lévő máz kvarc és fémreszelék keverékéből készült. A nagysikerű kiállítás után még ugyanabban az évben Washingtonban, a Nemzetközi kerámiakiállításon mutatták be munkáit. Világérzése és -szemlélete azonos volt a tőlünk nyugatra élő szabad képzőművészekével. Külföldi sikerei ebben is rejlettek.26 Gorka Lívia első jelentős önálló kiállítása 1964-ben, Budapesten, a Csók István Galériában nyílt.27 Új máz- és formai kísérleteit és azok nyomán született alkotásait mutatta be. A díszítő elemeket a formának rendelte alá. A színezésben megjelent türkizek, sárgák, vörösek, kékek, zöldek, barnák csupán mint alapszínezés, mint színhangulat érvényesültek [kát.: 81, 86|.28 Kerámiái új szerkezetű anyag hatását keltették. Nagyméretű madarai és „absztrakt", leginkább hosszú, orgonasípokra 15
