Saly Noémi (szerk.): Gorka Lívia keramikusművész (Budapest, 2010)
Szabó Lilla: Gorka Lívia keramikusművész pályafutása és művészete
Pályakezdés Gorka Lívia 1925-ben Verőcén született - beleszületve a keramikus „mesterségbe”. A kert végében álló, égetőkemencével ellátott műhely volt a tanulóévek és a pályakezdés színhelye. 1947-ben tette le a fazekasmester-vizsgát. Főiskolát nem végzett. A legnagyobb élő keramikus, Gorka Géza nem engedte államosítani verőcei műhelyét - lányának tehát nem lehetett helye az Iparművészeti Főiskolán. Sorsuk így vált közössé, majdnem eggyé. Lívia legelső munkái apja hatása alatt készültek, sok esetben pedig szinte szétválaszthatatlanul közösen. így például apja 1943-ban Szeleczky Pirivel közösen, illetve rövid losonci időszakában készített népi figuráinak „modernebb" változataként születnek naivan egyszerű, hengeres formájú lányka-alakjai [Nőalak kerámia szobor, 1955 előtt |kat.:2|), az ötvenes évek közepén készült kisméretű tálkáit, tenyér nagyságú edénykéit (Kaktusztartó sorozat, 1955 jkat.: 3|) pedig Gorka Géza 30-40- es évekbeli repesztettmáz-, szín- és anyagkísérleteinek egyenes folytatásaként értelmezhetjük. Ugyanez mondható el a halakkal díszített nagyméretű tálakról. Hasonló formai és dekoráció-megfelelésekkel találkozunk Gorka Lívia korai kerek formájú vázái esetében is (Váza, „Nógrádverőce 1956" jelzéssel, [kát.: 4|). Számos késői Gorka Géza és korai Gorka Lívia munka között első látásra nehéz különbséget tenni. A korongolás, a forma, a színek, a díszítő motívumok sokszor nehezen megkülönböztethetők kettejük tárgyain. Az egymás előtt készülő munkák, kísérletezések, közös beszélgetések nyomán feltehetően kölcsönösen hatottak egymásra is. (Ezt feltételezhetjük például az 1955- 1964 között készült gömb alakú vázáknál: Zöld-sárga stilizált motívumos vázák, kaspók)9 Valószínűleg mindketten dolgoztak ugyanazokon a szériákon és mintákkal. (Az 50-es évek jellegzetes munkái megengedik ezt a következtetést: Vázák madár és halas motívumokkal, Fali tál két szembenéző madárfigurával, lkat.: 6-9, 25, 35]). 1955-ben állított ki először a Fiatal Iparművészek tárlatán az Ernst Múzeumban.10 Egy gyümölcsöstálat, egy kávéskészletet, valamint egy öt darabos toalett-készletet mutatott be. Ez után már rendszeresen részt vett a hazai seregszemléken. AIII. Országos Iparművészeti Kiállításon (Budapest, Műcsarnok, 1955) szereplése vihart kavart. Az akkori legelmarasztalóbb vádat, formalizmust olvastak a fejére. 1958-ban a Csók István Galériában az „ötök” kiállításán más iparművészekkel együtt állított ki." Teljesen új, egyéni stílussal jelentkezett, amely mind apjától, mind pedig a többi keramikustársak műveitől megkülönböztette. Változatos témájú és funkciójú munkái általános meglepetést okoztak. Lendületes rajzú állatalakok, kakasfejek díszítették szabályosan korongolt és szabálytalan alakú táljait [kát.: 34, 37]). Kézzel gyúrt tárgyait már ekkor „szobrászati edényekéként aposztrofálták.12 Fekete-sárga-vörös színekben visszafogottan pompázó madaras vázái új szemléletét tükrözték [kát.: 51]). A hazai képzőművészetben merőben újnak számítottak falra akasztható, stilizált női fejeket ábrázoló maszkjai |kat.. 50-52].13 Ezek és más faliképéi fölényes rajztudásról tanúskodtak. Határozott, biztos vonalakkal rajzolt bölények, kacsák, zebrák, halak és vízinövények töltötték ki a felületeket (Kerámialap).14 Ló-, zebra- és más állatfigurái a formai lényeg megragadása, a lendületes, biztos festésmód mellett a játékra, a humorra való hajlamát is elárulják amelyekre ráadásul a kerámiától idegen elemeket, például hajlított fémhuzalt, vagy dunai kavicsokat is applikált lkat.: 55-56]. A bekarcolások egyenesen plasztikus, dombormű-szerű felületet kölcsönöztek dísztárgyainak. Nagyon hamar felismerve a kísértést és a veszélyt, hogy apja epigonjává válhat, saját útját és stílusát kereste. A korongolt formánál többet akart. Apja munkáin láthatta, hogy meddig lehet eljutni és mennyit lehet elérni a kerámia ősi művelésében. Korongozás helyett kézzel gyúrta kerámiái anyagát, és különböző megmunkálóeszközökkel formálta, dekorálta. Impulzív szellemiségének ez az alkotási folyamat felelt meg a legjobban. A híres Bidtel katalógusok, a különböző minőségű mázak korai ismerete, az állandó munka és gyakorlat biztos szakmai tudást és alapokat jelentettek a számára. Intellektuális érdeklődése volt a másik biztos pont művésszé érésében. A kezdetekkor apja művészete és értékelése volt a mérce, a támpont. Innen lépett tovább, új utakat keresve. 13
