Kovács Ferenc et al.: Fardagály és kámvás rokolya. Divat és illem a 19. században (Budapest, 2010)
A dísz-magyar öltözetről
: Л dísz-magyar öltözetről Tompos Lilla „...A ruha teszi az embert, a magyar öltöny még annál inkább..." - e szavakkal kezdi beszámolóját egy bécsi tárcaíró a Vasárnapi Újság hasábjain 1860-ban- és aprólékosan, minden részletre kiterjedőn, szívet melengető lelkesedéssel mesél a magyar öltözet szépségéről. A bécsi tárcaíró talán nem is sejtette, hogy találó megjegyzése nem csak a 19. század második felére volt jellemző: a hagyományos mhadarabokhoz való ragaszkodás több száz esztendőn keresztül meghatározta a magyar öltözködési szokásokat. A férfiak keleti hagyományokat őrző ruhadarabjai a 16-17. századi törökellenes harcok közepette a nemzeti identitás kifejezői, a Magyar Királyság jelképei voltak. Az utána következő, nyugodalmasabb időszakban lassan átalakította őket az egész Európát meghódító francia divat, nem kis felháborodást kiváltva mindazokban, akik aggódtak a nemzeti nyelv, szokások és a viselet elveszejtésén. Éppen ezért üdvözölték a magyar ruha újabb feltámadását 1790-ben, amikor a hazatérő szent korona ünneplésekor újra feltámadt a magyar díszöltözet. A következő évszázad gyors politikai változásai, annak minden rezdülése tükröződik a női, de még inkább a férfiviseletek alakulásában. Az 1825. évi országgyűlés, amelytől a hazai polgári átalakulás reformkornak nevezett szakaszát számítja a történetírás, a viselettörténet szempontjából is fordulópontot jelent. Egy új ruhadarab, az „atilla" születéséről tájékoztatták az osztrák rendőrminisztert 1827-ben. Az iratokból nemcsak a magyarországi események pontos helyszínéről és a résztvevők személyéről tájékozódhatunk, de arról is- és jelen esetben számunkra ez a legfontosabb -, ki milyen ruhát viselt. Sedlnitzky rendőrminiszter reagálásából idézünk néhány gondolatot: „... Minden jel arra utal, hogy az ősrégi viselet behozatala nem a véletlen müve, hanem gonosz célzattal („bösartige Tendenz”) van összekötve... Bővebb tudósítást kérek arról, hogy kinek az eszméje volt az ősi hun öltözet behozatala Arad megyében, s hogy minő célból történt ez, hogy kik viselik az öltözetet s mily mértékben terjedt el a szomszéd megyékben. Vájjon van-e a dologiak valamelyes politikai háttere?" Kérdésére valószínűleg nem várt választ, hiszen tudnia kellett, hogy a magyarság számára ezek a külsőségek rendkívül fontosak voltak. A 19. század szépírói, ahogyan elődeik is, az öltözet megőrzésében - az anyanyelv mellett - egyenesen a nemzet megtartásának egyik eszközét látták. A magyar ruha divatja, úgy tűnik, ON HUNGARIAN FORMAL ATTIRE Lilla Tompos “...Clothes may make the man, but the Hungarian suit makes him even more...” - it is with these words that a Viennese pocketbook writer begins his report in the columns of the Vasárnapi Újság in 1860 - and tells precisely, in meticulous detail and with heart-warming enthusiasm of the beauty of Hungarian attire. The Viennese pocketbook writer in question perhaps had no idea that his pertinent remark was not only true for the second halfof the i 9th century: an affection for traditional pieces of clothing determined Hungarian fashion and customs of dress throughout many hundreds ofyears. Men’s garments bearing traditional eastern elements expressed national identity during the wars with the T urks in the 16th and 17th Centuries, and were symbols of the Kingdom of Hungary. During the following, more peaceful period, these were slowly altered by French fashion, which had conquered the whole ofEurope, causing much alarm amongst those with serious concerns about the deterioration ofthe national language, customs and costume. It was for this reason that they welcomed the revival of Hungarian dress in 1790, when celebrations for the return to Hungary of the Holy Crown aided the re-emergence of Hungarian formal attire. The rapid political changes of the next century, and all of their associated effects, are mirrored in the development of ladies’, but especially gentlemen’s clothing. The parliament of 1825, which history records as being the beginning of the period of Hungarian civic change known as the Age of Reform, was also a significant turning point in the history of fashion. In 1827 the Austrian Minister of Police was informed of the birth ofanewarticleof clothing the “Atilla". The documents tell us not only of the exact location of events in Hungary, but also provide a description of those persons who took part, and even - and this bears the greatest importance to us in this instance - who was wearing what. To quote a few thoughts from the reaction ofMinister of Police Sedlnitzky: “...all signs point to the fact that the introduction of the ancient attire is no accident, but is connected with some malicious intent ("bösartige Tendenz’)...
