Kovács Ferenc et al.: Fardagály és kámvás rokolya. Divat és illem a 19. században (Budapest, 2010)
Az öltözködés története 1840 - 1900
A HisTODY or Costume 1840-1900 A rövid idő alatt ennyire kiszélesedett krinolin már a társasági életet is veszélyezteti. Nem lehetett sok vendéget meghívni egyszerre, mert egy ilyen abroncsos szoknya négynek a helyét is elfoglalta. A meghitt női csevegések jönnek divatba, amikor három nő, illetve három krinolin szorong egy-egy budoárban. A gyerekeket a papák viszik sétálni, mert a mama nem éri el az apróságok kezét. A kocsiba szállás valóságos tortúra. A krinolinhoz hihetetlen menynyiségű anyag kellett, főleg amikor divatba jöttek a fodrok - a rokokó virágfíizérek megfelelői. Eugenia császárné 1859-ben egy fehér atlasz báli ruháján 103 fodrot viselt! Az abroncsfogyasztás is tekintélyes volt. Szászország legnagyobb gyára 1854 és 1866 között összesen 9 597 600 darab krinolint szállított. Egyetlen darabhoz átlag 90 rőf drót kellett. (Egy rőf kb. 80 cm.) Ezzel a mennyiséggel földünket a délkörök mentén kb. tizenháromszor lehetne körültekemi. Az abroncsszoknyát akkor is fűzővel viselték. A dekoltázs meglehetősen nagy volt, szabadon hagyta a mell egy részét, a vállat, a kart. A frizura az eredeti rokokóval ellentétben mindig kicsi maradt, ezzel is kiemelve a ruha alsó és felső része közti ellentétet. III. Napóleon kora szerette a drága, könnyű anyagokat. Selymet, atlaszt és finom kamgarn szöveteket egész nap viseltek. Az ünnepi öltözeteket fénylő, színjátszó taftból, ripszselyemből, brokátból és főként habos selyemből, moaréból szabták, a nyári ruháknál pedig a kreppet, a tüllt és a muszlint kedvelték. A fodros ruhák szinte a levegőbe látszanak emelni a divathölgyeket, s az estélyeken tovalibbenő, tüllfelhőbe burkolt nők olykor eleven tűzfészekké váltak. A pillekönnyű ruhák sok áldozatot követeltek. Matild főhercegnő, Albrecht főherceg leánya egy ajtónyikorgásra háta mögé dugta szivarkáját, és tüzet fogott tüllruhája lángjai közt porrá égett. Divatosak a csíkos, virágos, szalagcsokor-mintás kelmék, meleg pasztell árnyalatokban. Szeretik a fehér ruhákat apró virágmintával. A derékban bőven ráncolt szoknyát több sor fodor és virágfuzér díszíti. A felsőrészeken a kevésbé ejtett vállat V alakú fodor hangsúlyozza. A derekat több apró részből szabják, és halcsonttal merevítik. Az ujjak tölcsérformában bővülnek lefelé. 1862-ben jelennek meg az un. princessz (hercegnő) szabású ruhák. Ezek derékkal egybeszabott szoknyák, ahol a felsőrész a csípőig követi a test vonalát. A hatvanas években a kissé nehezebb anyagok kerülnek előtérbe: teveszőr, düsesz, bársony. A díszítés igen gazdag, sok a rojt, paszomány, virág. A testhezálló kabátok, pelerinek általában a szoknya kétharmadáig érnek. Felsőkabátként az úgynevezett zuavkát viselték, amelyet az oldalak hasítékával és fűzéssel igazíthattak a krinolinszoknya méretéhez. A cipők sarka középmagassá növekedik. Nappalra bőrből készülnek, és bokáig vagy lábszárig érnek. Estélyekre hímzett, mélyen kivágott selyemtopánka illett. Szerették a feltűnő, rikító, nem túl ízléses ékszereket, nagy medálokat, kitűző-Paris becomes the leader in world fashion, where the beautiful Spanish bride ofNapoleon III, Montijo Eugenia shone like the sun of fashion, with the most famous actresses and courtesans orbiting around her like tiny planets. They governed ladies’ fashions. The Empress Eugenia took the throne in 1853, and the return to fashion of the crinoline (also known as the hooped petticoat) is attributed to her. She first wore one in 1855 to hide her expectant figure. In reality the size of the skirt gradually grew from the 1840’s and the crinoline appeared in the early 1850’s to replace the several heavy layers of petticoats used previously. The old-new structure had already existed in several forms during the history of fashion. It was originally a petticoat made from a linen material woven with horsehair (the name comes from the French „crin” and ,,lin”, meaning horsehair and linen respectively), and later developed into a frame made from steel bands of gradually increasing diameter, held together with ribbons. This is also referred to as a hooped petticoat. Its shape resembles that of a bell or a tea cosy. It gets progressively wider until 1860, when Magyar divatkép, 1856 Hungarian Fashion Plate, 1856
