Csapó Katalin - Éliás Tibor: Dobos és a 19. század cukrászata Magyarországon (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2010)

ÉLIÁS TIBOR: Dobos C. József, a halhatatlan cukrász - A Dobos-torta

számoltam be nekik az eredményekről. Látta szorgalmamat, kitartásomat - talán ezért döntött úgy, hogy nekem, akkor szinte még gyereknek adja el szorgos munkája eredményét. Megesketett, hogy nem hagyom abba a gyűjtést, és nem szórom szét az anyagot. Folytattam hát tovább a kutatómunkát. Családi segítséggel megvásároltam Hazai gyűjteményét, és tovább gyarapítottam, bővítettem. Evek múlva az addigra már módszeresen összegyűjtött sok ezer többi vendéglátós ereklyével nyitottam meg Szentendrén, a Nosztalgia Kávéházban a Dobos Édesség-, Ital- és Kávétörténeti Múzeumot 1985-ben. Hazai Józsi bácsi sajnos nem érhette meg a Dobos Múzeum megnyitását, itt készítettük el Surányi István cukrászmesterrel az eredeti recept alapján a Dobos-tortát, majd más finomságokat is. A gyűjtemény legértékesebb darabjait később az Ausztria 1000 éves múltját bemutató bécsi kiállítássorozaton is láthatta a közönség. A torta, amelyet Dobos feltalált, mindennap ott van minden magyar és nagyon sok külföldi cukrászda asztalán. (A napokban kaptuk a hírt, hogy még Tajvanon is nyílt egy Dobos cukrászda!] Nevét naponta sok ezren ejtik ki, mert az ember itthon többnyire nem is Dobostortát kér, hanem egyszerűen „Dobost". És nincs magyar felnőtt és gyerek, aki sohase kóstolta volna. Lám, Dobos C. lózsef már 125 éve megalkotta az egyik legismertebb hungarikumot! Népszerűségét az is jellemzi, hogy 1996. április 12-én a budapesti Operettszínházban színre került Szakcsi Lakatos Béla - Csemer Géza Dobostorta című operettje. A Dobos-torta 125. születésnapjára készítettük el Pataki lános mestercukrásszal az eredeti receptek alapján megalkotott Dobos-tallért -tortácskát, amellyel a Mester munkássága előtt tisztelgünk, s ezzel is szeretnénk tovább népszerűsíteni. money on his collection and by his old age had no choice but to sell off some of them to supplement his small pension. Only a collector can understand how great a passion the search for a missing and greatly sought after rarity can become and after how much deprivation and self-sacrifice we at last give up our last penny to finally possess it. Whenever we met, Uncle Józsi would give me a glimpse of some special, valuable item and awaken in me that feeling of wanting desperately to acquire it. We always ended up talking about Dobos and when I went home, I was always exited and full of energy. I would sit in libraries and registry offices researching some unknown fact about the life of Dobos and on my next visit happily report to them on my findings. He could see that I was diligent and tenacious, and perhaps this is why he decided that he would sell the results of his hard work to me of all people, who at the time was still almost a child. He made me swear to continue collecting and to never split up and sell the artefacts he had accumulated. And so I continued his research. With the help of my family, 1 purchased Hazai's collection and continued to add pieces to it, to augment it. Years later and with the help of the thousands of other catering items I had by then methodically collected, in 1985 1 opened the Dobos Museum of Confectionery, Beverages and Coffee in the Nosztalgia Coffee-House in Szentendre, lózsi Hazai sadly did not live to see the opening of the Dobos Museum. It is here that we prepared the Dobos Cake according to the original recipe with master confectioner, István S urányi, followed by other timehonoured delicacies. The most valuable pieces of the collection could also be seen by the public during the series of exhibitions held in Vienna to celebrate the 1000-year-old history of Austria. 93