Csapó Katalin - Éliás Tibor: Dobos és a 19. század cukrászata Magyarországon (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2010)

CSAPÓ KATALIN: Cukrászat a 19. században - Kezdetek

Cukrászműhely a 17. században. Fametszet Comenius Orbis sensualium pictus című művéből, 1658 A Confectioner's Kitchen from the 17th century. Wood-cut from Comenius's Orbis sensualium pictus, 1

658 Térjünk vissza másik alapanyagunkhoz, a nádcukorhoz. A nádcukor hazája India, az arabok hódításaival terjedt el Európában. Magyarországon már a 14. században ismerték, majd 1419-ben Zsigmond, 1476-ban pedig Mátyás király ünnepi lakomáján szerepelt mint drága asztaldísz. Ekkoriban a gyógyszerészek készítették a cukros termékeket, cukorkákat, fűszeres és gyümölcsös italokat. Hunyadi Mátyás édességkészítői általában olasz mesterek voltak, akik Beatrix királyné kapcsolatai révén kerültek az országba. Egy nápolyi cukrász 1477-ben az udvar újévi lakomájára egy mandulatejből és cukorból készült, fekete-fehér kockás sakktábla-tortát készített. Ez az újfajta csemege volt lel for a certain period, the gingerbread making industry began to decline in the second half of the 19th century with the advent of industrial sugar production and confectionery. Let us get back to our other basic ingredient, cane sugar. Cane sugar originates from India and became widespread throughout Europe as a result of various Arab conquests. It was already known in Hungary in the 14th century and appeared as an expensive table decoration at lavish feasts held by King Sigismund and King Mathias in 1419 and 1476, respectively. At the time, pharmacists and apothecaries produced sugar products, sweets, spiced and fruited drinks.