Fazekas Éva: A fekete leves, a kávéfőzés története, időszaki kiállítás, 2010. április 23 - 2010. október 25, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum és a Fazekas & Kimmel Gyűjtemény közös időszaki kiállítása (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2010)

Fazekas Éva - Kimmel József: KANNA, LOMBIK, PERKOLÁTOR

Gőznyomású perkolátorok Akinek erős idegzete volt, és szerette a jó kávét, kísérletezhetett egy másik műszaki megoldással, a végül világszerte győzedelmeskedő gőznyomásadó géppel is. Az első ilyen elven működő készülékeket Németországban készítette dr. Elard Romershausen (1784-1857) evangélikus lelkész és feltaláló a 19. század első felében, s az ő nyomán hasonló találmányt jelentett be 1822-ben a francia születésű, Angliában élő Louis-Bernard Rabaud, aki a stuttgarti Polytechnische journal egy 1821 -ben megjelent cikkéből szerezhetett tudomást az újfajta eljárásról. A készülék lényege az volt, hogy a felforrósított vízgőz áthatolt a teljes őrleményen és így lúgozta ki azt, kisebb mennyiségből erősebb kávét készítve így. (A készülék továbbfejlesztett és 1855-ben egy párizsi kiállításon bemutatott ipari változatával óránként 2000 csésze kávét lehetett készíteni.) Az új eljárás alapján a francia származású Caseneuve 1824-ben, Doublet és Rouen pedig 1834-ben szintén hasonló elven működő készüléket szabadalmaztatott. Az említett típusok lényege, hogy a vizet összetömörített kávén keresztül préselik, aminek a műszaki megoldása addig nem volt biztonságosan megoldott. Bécsi kanna, 19. sz. második fele, F&K gyűjtemény Vienna pot, 2"

d half of 19

,

h century, F&K collection A bécsi kanna A végső, később is használatos, a köztudatba bécsi kannaként (Vienna Incomparables, Wiener Kanne) bekerült megoldást Samuel Parker bronzműves és lámpakészítő 1833-ban levédett gőznyomású készüléke jelentette, amelyet Londonban, Argyle Street-i műhelyében fejlesztett ki. A készülék kezdetben robusztus, nélkülöz mindenféle eleganciát, és elpusztíthatatlan benyomást kelt. A megoldás egyik újdonságát az jelentette, hogy a folyadékot nem egyszerűen ráöntötték a kávéőrleményre, vagy külön edényben melegítették, majd a különálló kávéfőzőbe vezették, mint pl. Rabaud tette, hanem a gőz az őrleményt tartalmazó szű rőházon keresztül préselődött át. Az ehhez szükséges nyomásálló edény vaskos, erős falazatú kellett hogy legyen. A készülékeket ezért akár évszázadokon keresztül használhatták. A fennmaradt darabok praktikusak, ütésállóak és a maguk módján szépek is voltak, csillogtak-villogtak, tulajdonosaik ezért nagyra becsülték és lakásdíszként is használták őket. Az óvó szeretetre vall, hogy a megtalált perkolátorok közül csak igen kevésről hiányzik éppen a legsérülékenyebb rész, a szinte kötelezően csiszolt üveggömb 42