Fazekas Éva: A fekete leves, a kávéfőzés története, időszaki kiállítás, 2010. április 23 - 2010. október 25, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum és a Fazekas & Kimmel Gyűjtemény közös időszaki kiállítása (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2010)

Fazekas Éva - Kimmel József: KANNA, LOMBIK, PERKOLÁTOR

Réz szűrőkanna derékszögű füllel, 19. sz. eleje, F&K gyűjtemény Brass filter pot with ear at right angles, early I9

,

h century, F&K collection szűrő, míg az alsó rész dugóval zárható csőben végződik. Az őrölt kávét a felső részbe szórták, majd klopfolóval tömörítették. A cél az, hogy a forró víz lassan haladjon át a kávén, és így több ízanyagot oldjon ki. A folyamatot azzal is fékezték, hogy az alsó rész légoszlopát a kifolyón elhelyezett dugóval zárták el. Amikor az őrlemény már eléggé átnedvesedett, eltávolították a dugót, és a kávé az őrleményen keresztül lecsöpögve a kanna alsó részébe jutott. A módszer annyira elterjedt, hogy Magyarországon még a 20. század első felében forgalmazott kávéfőzők Réz szűrőkanna állítható szeleppel, 19. sz. eleje, F&K gyűjtemény Brass filter pot with adjustable valve, early I9

,

h century, F&K collection többségénél is alkalmazták. Elterjedt ezeknek a kannáknak az olcsóbb, zománcozott, népi változata is, változatos színekben, néha még virágmintával vagy aranyozott díszítéssel is. Szinte nem volt olyan háztartásieszközárjegyzék, amelyikből hiányzott volna ez a fajta kávéfőző. Bár a szűrőkannában elkészített kávé jobb ízű volt, mert a fém jó hővezető, a kávé a fogyasztásig többnyire langyosra hűlt. Ezért az ón- és a rézkannákat a konyhai tűzhelyen újra kellett melegíteni. Ezt elkerülendő, az étkezőasztalra szánt edények esetében előtérbe kerültek 34