Fazekas Éva: A fekete leves, a kávéfőzés története, időszaki kiállítás, 2010. április 23 - 2010. október 25, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum és a Fazekas & Kimmel Gyűjtemény közös időszaki kiállítása (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2010)
Fazekas Éva - Kimmel József: KANNA, LOMBIK, PERKOLÁTOR
Ón biggin hattyúnyakkal, karimával és fa fogantyúval, 19. sz. eleje, F&K gyűjtemény Tin "biggin" with "swan" neck, rim and wooden handle, early I9 ,h century, F&K collection Golyós tetejű biggin fémkarikás szűrővel (Walker & Hall Sheffield) 19. sz. második fele, F&K gyűjtemény "Biggin" with handle with knob, and filter with metal rim (Walker & Hall Sheffield), F&K collection Az új kialakítás az 1800-as évek első évtizedeire „biggin" néven széles körben elterjedt. Nevét egyes források szerint egy Biggin nevű úrról kapta, aki az ötlet elterjesztesén fáradozott, mások szerint a holland „Beggelin" szóból ered, amely csöpögtetést jelent. Egy bizonyos: az alapeszme a francia feltalálótól, Donmartintól származik. Később a vászonzsákot perforált fémtartó is helyettesíthette, a különféle típusokat kerámiából vagy fémből készítették. Végső soron ez a megoldás az őse valamennyi szűrőkannának, beleértve a modern, akár a műanyag filteres kávéfőzőket is. Ezeket a kávésedényeket elsősorban Hollandiában, Franciaországban és a viktoriánus Angliában használták sok évtizeden keresztül. Kísérletező kedvű mesterek és kutatók versengtek egymással, hogy ki tud izgalmasabb formákat létrehozni, és időről időre sikerült is tovább tökéletesíteniük a technikai megoldást, A biggineket nem lehetett szabadalmaztatni, mert az eljárási mód túlságosan egyszerű volt, de egy William Dankin nevű londoni kávépörkölő-mester már 1847-ben kezdeményezte egy pörkölőgép szabadalmaztatását. Találmánya kiterjedt egy bigginre is. Ez egy archimédeszi csavarból és egy dugós edényből áll, amelyen keresztül a forró víz a szűrőzsák belsejébe jut. A szabadalom felesége, Elisabeth Dankin nevéhez kötődött, aki 1848-ban védette le a készüléket. De Belloy kanna A szűrőkannák közkeletűvé válása lean Baptiste de Belloy (1709-1808) nevéhez fűződik, aki magas rangú főpap, 1801 -ben Párizs érseke volt. Az agg bíboros azon az állásponton volt, hogy a kávét semmiképpen sem szabad főzni, mivel ettől az íze romlik, ezért kitalált egy különleges kávéskannát. Az ún. De Belloy kanna (máig használt francia nevén dubelloire) két részből áll. A felső rész alja egy 33
