Tészabó Júlia - Török Róbert - Demjén Bence: „A Babatündérhez”, a budapesti játékkereskedelem története, 2009. november 20 - 2010. június 7 időszaki kiállítás (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2010)

BESZÉLGETÉS EGYKORI JÁTÉKKERESKEDŐKKEL - Hárs György - TRIÁL Vállalat

trial mÁL kártyanaptár, 1976 7TtlÁL card calendar, 1976 lehetett az egyiknek-másiknak a rovására dolgozni. Ha nem jöhetett pl. a Szovjetunióból elég bokszkesztyű, időnként fel lehetett használni a megmaradó keretet játékok vásárlására, ha volt kapacitás. A Szovjetunióban nem voltak vásárok, így körül kellett utazni azokat a városokat, ahol volt ggár. így pl. a Taskentben készült bokszkesztyű helyett Moszkvában készült Moszkvics autót lehetett venni. Hasonló hiánycikk volt akkoriban a Bulgáriából importált dömper. 156 Ft-ba került darabja fogyasztói áron. Kétféle módon lehetett a hiányt megszüntetni: vagy több kapacitást elérni a gyáraktól, vagy meg kellett próbálni itthon gyártani. Ugyanakkor az import kereteket sem lehetett túlságosan feszíteni, tologatni, mert pl. ki volt emelve, hogy modellvasútra ennyi és ennyi transzferrubelt lehet költeni. Emlékeim szerint 1971-72-ben 40 Ft-ba került a transzferábilis rubel és 60 Ft volt egy transzfer dollár. Ezek csak a tranzakcióknak az átszámítására szolgáltak. A TRIÁL-nál volt erre egy árosztály, amely elvégezte a kalkulációt az ismert sémák alapján, azaz a beszámítható költségeket rátette a beszerzési árra, majd az akkor irány árrésnek nevezett haszonnal kikorrigálva kialakított egy eladási nagyker árat (ez 14 százalék volt) meg egy irány fogyasztói árat (ez 17 százalék volt). (Kíváncsi vagyok, hogy hány cég dolgozna ma 14-17 százalékkal?) Ezeket az árakat aztán úgynevezett árzsűri elé kellett terjeszteni. A kereteket kiosztották tehát a KONSUMEX-nek, és megkapta a TRIÁL is, természetesen, hogy kb. mikben lehet gondolkodni. Az akkori tudásunk szerint összeállítottuk az igényeket. Mindig több volt, mint a megállapodás, lényegesen, hogy lehessen sakkozgatni. Nem volt komputer, ezért aztán a gépírónők ütötték, mint a szél, és bizony elég komoly választékot kellett összebányászni. Egy vasútmodell-igény kitett kb. száz oldalt. Tudtuk, hogy hiábavaló, mégis meg kellett csinálni. A szerződéseket a KONSUMEX kötötte a TRIÁL ellenjegyzésével. A '80-as években létrejöttek újabb importra jogosult szervezetek, pl. a SKÁLA Trade, a Centrum Nagyker, de a törzse mégis csak a TRIÁL-hoz került ezeknek a termékeknek. KGST importra is a TRIÁL-t használták fel, bár később kialakultak különböző devizakímélő konstrukciók, amik a TRIÁL élete utolsó éveiben nagyon komoly szerepet játszottak. A tárgyalások jelentós része vásárokon indult el, de nem ott fejeződött be. Amikor körüljártunk kéz a kézben, egy K0N5UMEXes és egy TRIÁL-os, és találtunk olyan terméket, ami ránézésre elfogadhatónak tűnt, akkor a standon csak kapcsolatfelvétel történt. Egy kiállítás kb. 3 napot vett igénybe utazással együtt, ebből 2 nap volt a vásár legfontosabb részeinek a megtekintése, fél nap volt idehaza az úti jelentések összeállítása. A nyugati tárgyalásokról ún. kettes számú jelentést kellett írni és beadni a 95