Tészabó Júlia - Török Róbert - Demjén Bence: „A Babatündérhez”, a budapesti játékkereskedelem története, 2009. november 20 - 2010. június 7 időszaki kiállítás (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2010)
BESZÉLGETÉS EGYKORI JÁTÉKKERESKEDŐKKEL - Hárs György - TRIÁL Vállalat
„wir haben keine Kapazität!" Nagyjából ilyen jópofáskodás volt a tárgyalások jelentős része, de volt vérvörös kínlódás is. Amikor húsz váltót kialkudtunk, húsz embernek többet tudtunk adni. Sajnos ilyen mélységig kellett elmenni a dolgokkal. A hazai gyártók rendszeresen tettek ajánlatot a TRIÁL-nak. A TRIÁL viszonylag kevés dolgot kérhetett, mert tudta, hogy a kapacitásuk szűkös. A reakció mindig az volt, hogy a lengyel, cseh és német elvtársak gyártanak játékokat, tessék odamenni és kérni tőlük. Közben a keretek le voltak herélve. Ez tette okafogyottá a piackutatást, hiszen lehetett volna tudni, hogy mire lenne szükség, de még remény sem volt arra, hogy valaha is kielégíthetőek lesznek a keresletek. Ezért aztán olyan termékek vezették a toplistákat, mint a Játék a betűkkel, az Egry János-féle, egyébként nagyon jó játék. Mégis volt, hogy december elején az irodánk tele volt vele, mert éppen nem vettek eleget az árubemutatókon, ami az értékesítésnek az egyik alapmódszere volt. Vagy elfogyott, és vinni kellett B.A.Z. megyébe, mert a Juhász belkereskedelmi miniszter onnan származik. Ha meglátta, hogy nincs a miskolci 213. sz. játékboltban „tarkafülű ördög", akkor raportra kellett mennie a vezérigazgatónak. Azért ez mégsem hátramozditotta az életet, hanem előrevitte. Bár többször ment volna több ember többfelé, hogy meglássák azt, hogy az a pár százalék, amit nyugatról lehet behozni azért a néhány millió dollárért, az mennyire kevés, szerintem a mai import töredéke! 1968-ban vagy '69-ben jelent meg Magyarországon az első LEGO termék, és azóta mintegy ikon volt a hazai játékkínálatban. Nem ok nélkül, bár kicsit eltúloztuk, amit csináltunk vele. A pántlikázott x millió dollár, amiért LEGO-t kellett venni, el is kényelmesítette a LEGO-t - hozzátéve, hogy sosem élt vissza a helyzetével. Igyekezett mindig a legjobbat csinálni. Még volt egy pántlika a Matchboxra, a többi viszonylag szabadon volt felhasználható. Nem emlékszem tilalomra, de nem nagyon voltak átjárhatóak ezek a kapuk. A LEGO és Matchbox kb. a 70-80 százalékát jelentette a komplett keretnek. Látszik, hogy a maradékból nemigen volt lyuktömési lehetőség. Ennek ellenére a nürnbergi játékvásárnak volt ilyen szerepe is. Egyrészt a piacról képben kellett maradni, másrészt próbáltunk rendszeresen megoldást találni a választékbővítésre. Ha több pénz nem volt is, de próbáltuk jobban elkölteni. Pl. az NDK babagyártásának 75 százaléka az NSZK-ba ment, így hiába kellett nekünk 3000 darab kopasz csecsemöbaba, ha 220-at kaptunk, akkor igyekeztünk máshonnan venni. A keveset elosztani is nehéz volt, és bizony a FŐBUHA kiemelt szerepet kapott, hiszen a fővárosban és az agglomerációban élt a ggerekeknek durván a 35-40 százaléka. Még Egerből és Gyuláról is feljöttek az emberek, ha megtudták, hogy a HOBBY boltba pl. „tarkafülű ördög" érkezett. Megpróbáltunk pályázatokat elnyerni TRIÁL-KONSUMEX együttműködésben különböző kooperációkra. Ilyen volt a Fembi Szövetkezet által gyártott összecsukható, ernyőnyelű babakocsi az olasz Biemmemel közösen. Akkor évente kb. 50-100 ezer gyerek született, az NDK-ból pedig, ahonnan a gyerekkocsik 90 százaléka származott, kaptunk háromezret. Ráadásul mélgkocsi kellett volna elsősorban az újszülötteknek, de azt mondtuk, ha már az nincs, akkor legalább próbáljunk meg valamit a sportkocsi oldalról. Először 35, később 70 százalék volt a magyar termelés benne. És ugyanannyi dollárból lényegesen több darabot lehetett előállítani. Ilyeneket próbáltunk csinálni más cégekkel is, de sajnos a játékkooperációk nem jöttek össze. A HASBRO-val volt egy ilyen tárgyalás egyszer, kinéztünk egy terméket, amit nagyon jól tudtunk volna forgalmazni, és akkor előhozták a 77 oldalas gyártási technológiai kézikönyvet, ami a megállapodás része kellett, hogy legyen, akkor vállalták érte a garanciákat, úgyhogy ez nem valósult meg. Az igazság az, hogy a fejlesztés túlnyomó része koppintással történt. Akkoriban nagy játékgyártónak számított a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, a Gazdálkodj Okosan az ő termékük volt. Ők nyitottak voltak hasonló dolgokra, igazából csak a használati útmutatót kellett magyarítani és vigyázni a terepre, hogy mik kerülnek rá. Minden évben kialakult tehát területenként egy import értékkeret, amit aztán valamilyen módon továbbosztottak, de ott még 94
