Tészabó Júlia - Török Róbert - Demjén Bence: „A Babatündérhez”, a budapesti játékkereskedelem története, 2009. november 20 - 2010. június 7 időszaki kiállítás (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2010)
BESZÉLGETÉS EGYKORI JÁTÉKKERESKEDŐKKEL - Hárs György - TRIÁL Vállalat
voltam, majd kineveztek raktárvezető-helyettesnek, de az nem nagyon smakkolt. Átkerültem egy másik raktárba, ahol fajátékokat tartottak. Ott is raktárvezető voltam, de inkább a minőségi részével foglalkoztam a dolgoknak. Közben négy év után leérettségiztem, de akkor valamiért nagyon tetszettem a kereskedelmi ismeretek tanárának, mert azt mondta, hogy: „Menjen főiskolára, vagy inkább egyetemre gondolnám, mert a főiskola értéktelenebb egy kicsit!" így beiratkoztam az akkor Marx Károlynak nevezett Közgazdaságtudományi Egyetemre. (El is végeztem 1980-ban. Azóta okleveles közgazdász vaggok.) Azután a TRIÁL ngitott (1975) egy hatalmas játékkomplexumot a Mázsa téren. Ott lettem játékáruátvétel-vezető. A TRIÁL-nál volt egg értékesítési osztály, piackutató- és reklámosztállyal együtt, és volt egy beszerzési osztály. A beszerzést áruforgalomnak hívták, és az irányítás onnan történt. Az áruforgalom referensekre, előadókra volt felosztva a termékek gyártási, szakmai szempontjai szerint, azaz volt a fémjátékoknak egy referense, volt a fa- és plüss játékoknak (a babák is a plüsshöz tartoztak), valamint a műanyagnak és a társasjátéknak is. Egyszer a fémreferenst kooptálták, bevonták a Belkereskedelmi Minisztériumba áruforgalmistának, referensnek. Megüresedett a pozíció és rám gondoltak. Tehát fémjáték-referens lettem, ez volt a legnagyobb árucsoport a TRIÁL életében akkoriban. A fémjátékokhoz tartozott a diafilm, a vetítőgép miatt, és a léggömbök is. Utóbbi egy különálló csoport volt, de eladtunk 4-5 millió léggömböt egy évben. Ma, azt hiszem, a százszorosát adják el. Nem voltam párttag még akkor sem. Később sem volt feltétel, de a karrierhez ajánlott volt. Az egyik közvetlen felettesem volt a párttitkár, a munkaügyi vezető, és természetesen eggenes volt az út a párttagsághoz. Nem voltam ellensége a rendszernek, sem kemény kritikus, csak nem érdekelt. A munkám szempontjából sosem számított, inkább csak alkalmazkodtam a környezetem nem kötelező jellegű - elvárásaihoz. Azután az akkori osztályvezető elment nyugdíjba, és kineveztek főosztályvezető-helyettesnek, mert megszüntették az osztályvezetői funkciót. Ekkor kezdtem az importtal közvetlenül is foglalkozni. Referensként csak előkészítő szerepem volt, de itt a következő grádics az volt, amikor közvetlenül részt kellett venni nemcsak az előkészítésben, hanem a döntésben és az utómunkálatokban is, azaz követni kellett a folyamatot végig. A magam részéről ekkor az importnak a Szovjetunióból, NDK-ból, Bulgáriából érkező részében vettem részt. Akkoriban a külkereskedelem állami monopólium volt, amire külön külkereskedelmi vállalatokat hoztak létre. Mint belkereskedelmi vállalat, nem nagyon építgethettünk külső kapcsolatokat, még KGST kapcsolatokat sem. Semmi nem tiltotta, de nem volt ajánlott. Erre volt a külkereskedelmi cég az összes technikai és tudásbeli előnyével, a nyelveket beszélésével, a hátterével, a külföldi képviseleteivel. 1978-ban kezdtem el külföldi vásárokra járni, először a lipcsei játékvásárra, majd 1979-től részt vettem a nürnbergi játékvásáron is, ami valóban igazi játékvásár, nem annyira irányított és nem annyira speciális, mint a lipcsei. Sajnos a nyelvtudásom meglehetősen hiányos volt, ezért részt vettünk egy 80 órás német kurzuson, hogy legalább ne tudjanak eladni bennünket. Nos, a Pikó vasútmodelleket gyártó cégnél az egyik tárgyaláson történt például a következő jellemző eset: A Pikó mondjuk a Nohab mozdonyból gyárthatott 3000 darabot egy évben. Ki volt neki osztva, hogy 2200 megy a Szovjetunióba, 100 Lengyelországba, 100 Magyarországra. Mi meg mindig mondtuk a vezérigazgatónak, Frau Hoffernek, hogy egyszerűen tragikusan kevés ez az áru, amire ő mindig azt válaszolta, hogy sajnos nincs kapacitásuk többre: „wir haben keine Kapazität!" Az egyik tárgyalásra aztán bejött a TRIÁL vezérigazgatója és Tamás Györgyi a Komsumextől megnézni, hogy hol tartunk, hátha a vezetői nyomás segít egy picit a dolgokon. Miattuk mindenki eggyel beljebb kellett üljön az asztalnál, hogg elférjünk, és én kerültem Frau Hoffer helyére. És akkor kérdezi a főnököm, a TRIÁL vezérigazgatója - persze a kötelező tolmácson keresztül -, hogy: „Gyerekek, valamit mondjatok már, miért nem tudtok nekünk többet adni?" Erre Frau Hoffer: „Ott ül a főnök, tessék hozzá fordulni!" Rám néztek, én meg kiböktem: 93
