Tészabó Júlia - Török Róbert - Demjén Bence: „A Babatündérhez”, a budapesti játékkereskedelem története, 2009. november 20 - 2010. június 7 időszaki kiállítás (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2010)
A JÁTÉKKERESKEDELEM ALAKULÁSA BUDAPESTEN - Biztos megélhetés?
meg, de ezeknek is 47 százaléka egy éven belül lehúzta a rolót. Ugyanakkor ez a két kerület büszkélkedhet a legtöbb hosszú időn át fennálló játéküzlettel is: a VI.-ban kilenc, a VII.-ben tizenkilenc üzlet létezett tíz évnél hoszszabb ideig. Tehát e két kerület a hatvan hosszú ideig fennálló cég 24 százalékát fogadta be. Ezek szinte mind kis, családi cégek voltak, kicsi, alacsony bérű üzlethelyiségekben szolgálták ki olcsó termékekkel a sűrűn lakott környék népét. A VIII. és IX. kerület folyamatos változást mutat a játékboltok terén: az egyre népesebbé váló városrészek vonzották a kereskedőket, de nem tudták eltartani őket, különösen e sajátos árucikk esetében nem: a VIII. kerületben a vizsgált időszakban létrejött huszonhét üzletből tizenhét (63%) már egy év után megszűnt, és csak 6 élte túl a tíz évet (22%). Hasonló volt a helyzet az egyre terjeszkedő IX. kerület esetében: a harminchárom létrejött bolt több mint 60 százaléka (20) szűnt meg egy éven belül és csak hat ( 18%) maradt fenn több mint tíz évig. AX. kerület, a Külső-Iászberényi út környéke ritkán lakott, szegényes környék volt, itt összesen négy játéküzlet jött létre a vizsgált hosszú periódus alatt. Ezekből három egy év után megszűnt, de a negyedik sem élte meg az öt évet. A három budai kerület (játék)kereskedelmének fejlődése későn indult meg, az I— II—III . kerületben összesen huszonöt üzlet jött létre a vizsgált időszakban, ennek java is a második kerületben (tizennégy, a budaiak 56 százaléka). Itt található az a négy is, amely túlélte a tíz évet (16%). 1899-től 1906-ig Bodrogi Lajos árult játékot a Corvin téren. Az 1900-as évek elején Pestről, a Király utcából a Margit körútra költözött labionszky Ignác családi vállalkozása, s különböző budai címeken jelentek meg játéküzleteikkel egészen 1928-ig. Dobsa Istvánnak 1914 és 1928 között a Krisztina körúton volt játékboltja, lankovich jános az 1930-as évektől 1943-ig műszaki játékokat árult a Döbrentei utcában, s gyártással is foglalkozott. E különleges játékokért nyilván sokan jöttek át Pestről is. A játékkereskedelem tehát annak ellenére, hogy Magyarország nem volt jelentős játékgyártó ország, sok kisebb vállalkozó számára tűnt megélhetési forrásnak. Mikből tevődött össze az árukészletük? Mint a hirdetésekből és árulistákból látszik, főleg olcsó kézműves vagy kisipari játékokból — amelyek lehettek akár magyar termék is —, illetve olcsó nürnbergi tömegáruból vagy a kereskedő s egyben gyártó saját termékeiből. Ezeket a kis üzleteket az olcsó játék iránti kereslet tartotta ideig-óráig életben. A tehetős belvárosi vásárlóközönségre építő cégek nagyobb haszonnal működtek, árukészletük a kor legdivatosabb játékaiból állt, melyeket saját kapcsolataik révén közvetlenül külföldről tudtak beszerezni, és ezekre volt is vásárlói igény. Importból származó jelentősebb készletről csak a nagyobb és stabilabb cégek esetében beszélhetünk. Biztos megélhetés? Mennyire jelentett biztos megélhetést a játékkereskedés? Ennek vizsgálatakor több dologra kell figyelemmel lennünk. Az egész korszakban nagyon sokféle kisebbnagyobb játéküzlet, nürnbergiáru-kereskedés, bazár foglalkozott játékárusítással. Ezek az üzlettípusok már jelzik, mennyire volt tehetős a vállalkozó, aki a kereskedésbe fogott. Nürnbergiáru-üzlet nyitása már az 1860-as évek elején is nagyobb alaptőkét igénylő vállalkozás volt: a jogosultság megszerzése is pénzbe került, az üzlethelyiség és az árukészlet is költséges volt. Természetesen drágább volt a jobb hely, de ott a vállalkozásnak nagyobb esélye volt a fennmaradásra. Kertész Tódor több évig tanult más cégeknél, mire huszonhét évesen üzletet nyitott. A tőke valószínűleg 25
