Tészabó Júlia - Török Róbert - Demjén Bence: „A Babatündérhez”, a budapesti játékkereskedelem története, 2009. november 20 - 2010. június 7 időszaki kiállítás (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2010)

BESZÉLGETÉS EGYKORI JÁTÉKKERESKEDŐKKEL - Deák László - Märklin látékbolt

Л Marklin Játékbolt, 1970-esévek The Marklin toyshop, around 1970 dolgait. Máshol hozzá sem lehetett jutni, mert egyedül nekünk volt engedélyünk a Márklin-gyártásra. Ennek köszönhetem, hogy még mai napig is gyártom a Marklin „0"-s vagonokat, mert megvan ez a papír. Szóval így sikerült az áruellátást végig biztosítani. Akkor került be Magyarországra a vízipisztoly, felfújhatós úszóövek, amiket a Balaton környékén egész nyáron lehetett teríteni, valamint a trafikokba is be lehetett rakni. Minden kisebb városban volt egy-két trafik, a nagyobbakban természetesen 8-10 is. Egy-egy trafikból egy család élt abban az időben, és meg is tudtak élni belőle rendesen, mig a nagy áruházak be nem jöttek. Magyarországon az üzletekbe lerakott árumennyiség közel sem volt akkora, mint most. Az emberek kisebb mennyiséget vásároltak, mert kevesebb volt az ajándékozás. De azért mindig volt. Ezért kell ezt mondanom, hogy azok az emberek, akik ezt az ipart felhozták, és a kereskedelmet segítették, igazából az országot hozták helyre, mert kevesebbet kellett fizetni az importért, nem arra kellett valutát adni, hanem idehaza meg lehetett termelni. Sőt volt egy-két iparos, aki a játékokból még exportálni is tudott. Ilyen volt Genáth Jancsi, aki Magyarországon a műanyagiparnak a legnagyobbja volt, vagy Schrenk Karcsi, aki megcsinálta a Playmobil katonákat, amiket kint marha drágán lehetett kapni, nálunk 98 forintért komplett sorozatot lehetett venni. Vagy lehetett egy várat venni 490 forintért, amikor Bécsben 600 schilling volt az ára. Csak a rendszerváltás miatt kellett abbahagyni, mert a licencet meg kellett volna horribilis összegért venni. Pedig Schrenk Karcsinak a katonái között voltak szebbek, és voltak, amik többet tudtak, mint az eredeti Playmobil katonák. Az ő katonáit mindet le lehetett ültetni, voltak magyar huszárjai is például, amik a Playmobilnak nem, vagy lovashintója. Szóval ezek a dolgok mégiscsak az országot vitték előre. A későbbiek folyamán, amikor már különböző helyekről is lehetett vásárolni, akkor persze a kis trafikok is igyekeztek legelőször minden olyan dolgot bevinni, ami eladható. Ez a szakma egy kicsit nekik is köszönhető, hogy annak idején felfejlődött. Az 1960-as évek egyik Karácsonyán jelent meg legelőször a Matchbox, 16-20 forintért. Az üzletajtót kinyitották, az emberek beszóltak: „Matchbox van?" Ha azt mondtuk, hogy nincs, bezárta az ajtót és ment tovább. És járták Budapest utcáit, hogy hol lehet kapni. A másik ilyen nagy őrület a LEGO volt. A 60-as évek elején ugyanígy volt a hullahopp karika. Megcsinálta egy kisiparos, mert kint látta. Naponta százat lehetett eladni. Vagy a tollasütő. Mi 1964-ben elsőként elkezdtük gyártani rétegelt fából az ütőt, mert tudtuk, hogy kint óriási sláger. Levittüka Balatonra, hogy a kereskedőknek eladjuk. Siófok egyik legnagyobb kereskedője azt mondta: „Mit hoztok most? Légkeverőt?" Annyira nem ismerték. Labdát is gyártottunk hozzá. Három évig ott voltunk az élvonalban. Minden újdonság előbb-utóbb idekerült, amit meg lehetett csinálni. 109