Tészabó Júlia - Török Róbert - Demjén Bence: „A Babatündérhez”, a budapesti játékkereskedelem története, 2009. november 20 - 2010. június 7 időszaki kiállítás (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2010)

BESZÉLGETÉS EGYKORI JÁTÉKKERESKEDŐKKEL - Deák László - Märklin látékbolt

Inkább csak az elektromos vagg motoros játékokkal volt probléma. Bár abban az időben is volt motorgyár, mert rabok gyártottak az egyik helyen, a másik helyen egy váci cég csinált kis motorokat, de nem voltak megbízhatóak. Ezért elég nehéz volt bármit magyar termékre építve szériában gyártani, de mindent meg tudtunk oldani, mert akkor is valahonnan „zsebimportból" előkerült az a 4-500 db motor. A legnagyobb szenzáció persze a bűvös kocka megjelenése volt. Két gyárat kellett volna rögtön ráállítani, nem azt a kisszövetkezetet. Folyamatosan hiánycikk volt kb. másfél éven keresztül. Vagy a Tiki-taki 1972-ben, nyáron. Az azért szűnt meg hirtelen, mert jött a szeptember, az iskolaév kezdete, és a tanárok mindenkit megbüntettek, mert az agyukra ment, hogy az egész város azzal játszott. Először azt is egy-két magánszemély, az Istvánffy kezdte el gyártani, utána már gyártották harmincan, aztán a kisszövetkezetek is ráálltak. Ez is kiugrás volt. 1964-től, amikor az Erzsébet hid megépült, kitelepítettek bennünket, mert maszek nem maradhatott a főútvonalon, a Szabadsajtó úton. Mindenkitől elvették az üzletet, az órástól, a fodrásztól, mindtől, mert egy nagy RÖLTEX nyílt, mellette a postának maradt meg egyedül az épülete. Akkor kaptuk a Váci utcában először a kis üzletet, ami 35m

2 volt. Begalériáztuk, fent volt a műhely, lent az üzlet. Közben sikerült megegyeznünk a mellettünk lévő üzlet tulajdonosával - aki egy öreg kalapos volt -, hogy a 36 m

2-es hátsó raktára is a miénk lett. Ott működött a külön műhely, ahol gyártottuk a síneket és mindent, ami az üzletbe kellett. A '70-es évek vége felé már többen voltunk, volt két alkalmazott rajtunk kívül, és voltak bedolgozók, plusz karácsonykor az unokaöcséim. Akkor hiánykereskedés volt Magyarországon. Amelyik üzletben volt áru, az jól járt. Mindig azon múlott, hogy az ember hogy tudja áruval ellátni az üzletet. 1972től egyedül láttam el az egész üzletet áruval. A nagybátyám soha nem kérdezte meg, hogy mire költöm a pénzt. Szabad kezet kaptam. Volt olyan, hogy este hét óra után indultam a hosszú útra, mert a magángyártókat fel kellett keresnem, és be kellett vásárolnom, hogy reggelre tele legyen az üzlet áruval. Vagg reggel beültem az autóba - még akkor rossz út volt az l-es - és le Tatabányára a SKÁLA központba vagg Esztergomba, ahol szintén volt egy ideiglenes lerakat. Konkurenciának is egyedül a TRIÁL volt mondható a saját üzleteivel, saját raktáraival. Közel hozzánk a Kálvin téri nagy bolt volt és az Úttörő Áruház - mindkettőben, meg kell mondanom, kulturált kiszolgálás volt. Jó, hogy nem szívvel csinálták, úgy, mint mi, és időnként annyi kárt okoztak! Egyszer egy olyan szállítmányt vettem meg az egyik legszebb mozdonyból, amit csak ők tehettek tönkre. Mert egyet elővett, és letörte róla a szeneskocsit, az rendben van, de hogy utána még harmincat így bontott ki, az már trehányság volt. Nagyon jó bolt volt a Népköztársaság útján, a TRIÁL házában. Ott Emi volt a boltvezető. Jó volt a Hobby bolt, ott a Csajkovszky Zoli volt a főnök, vagy a Váci-Párisi utca sarkán volt a Gabi. Szintén ízig-vérig üzletember, ő kezelte talán az üzletet a legjobban a TRIÁL-nál. Tudta, hogy mit kell behozni, igaz, hogy ő főleg a társasjátékokban, babákban és különböző kis elektronikai játékokban volt otthon. Gyönyörűen rendbe rakott üzletben, jó kiszolgáló társasággal, nagyon jól működött. Aztán a papír-írószer boltok is bekapcsolódtak még az 1970-es években - egy-két üzlet önálló importtal kabala dolgokat hozott be, ami szintén a játékhoz tartozott. Később a vidéki ÁFÉSZ-oknak lett volna lehetőségük, de hogy ezt miért nem csinálták? Talán az egyetlen ÁFÉSZ, ami önállóan dolgozott, a debreceni volt. A többi nem élt ezzel a lehetőséggel, és igyekezett központi elosztásból kapni az árut. Abban az időben minden azon múlott, hogy kinek milyen lehetősége volt. Magánkereskedés Budapesten még 3-4 ilyen szaküzlet volt a miénk mellett. Pl. a Dob utcában a Hajdufi néni, aki igazából csak használttal foglalkozott, és volt a Sport Kórháznál, az Alkotás utcában a Sugár. Ennyiből állt a magyar vasút, pedig a háború előttig ez egész komoly ágazat volt. Vasúton kívül viszont csak egyszerű műanyag játékokkal foglalkoztak, de sokan. Budapesten annak idején kb. 140 üzletbe 110