Harmati Gábor: Utasellátó 60 (Budapest, 2009)

Kedves Olvasó! Ez a könyv nem firtatni kívánja a múltat, hanem csupán megidézni. Volt Magyarországon egy olyan nagyvállalat, melynek nevét még a legkisebb településen is jól ismerte mindenki, aki valaha is közlekedési eszközre szállt. Földön, vízen, levegőben egyaránt ráköszönt az utazóra e név: Utasellátó. Életem első találkozása az Utasellátóval a zamárdi állomás büféjében történt egy forró, júliusi délutánon, a '80as években. Szüleim a hideg sör, én pedig a celofános csokiroló élvezetének adtam át magam, míg a vonatra várakoztunk. Nekem kisgyerekként elég volt ennyi, hogy örök barátságot kössek a vállalattal. Mondanom sem kell, még azon a nyáron a többi, csillogó-villogó sztaniolpapíros desszert is feliratkozott nálam a kedvencek sorába. Azóta jó pár év eltelt, s az Utasellátó 2008-ban betöltötte a hatvanat. Nagy idő - jóformán egy teljes emberi élet. Születés, felcseperedés, virágzó ifjúság, kiteljesedett felnőttkor. A lendület, az egyre jobbra való törekvés, a kudarcok, a sikerek, a nehéz időszakok és a boldog esztendők mind-mind velejárói egy hosszú, termékeny pályának. 60 év nem sok cégnek adatott meg az elmúlt bő fél évszázad Magyarországán. Az Utasellátó büszkén ünnepelhet. Bár a világ zajlása rá is rányomta bélyegét, talpon maradt és bizonyított. Ez a könyv hitelesen mutatja be a vállalat és alkalmazottai életét a „fogantatástól" egészen napjainkig. A régi dicsőség fényét mostanra kissé elhamvasztotta az idő de hátha - mint eddig is - újra W f me

ë újra fel lobog. Jó barangolást történetének ^ kanyargós útvesztőjében! A szerző 2. Reklám-kártyanaptárak