Harmati Gábor: Utasellátó 60 (Budapest, 2009)

Az étkezőkocsikon állandó étrend volt, de emellett napi menüt is ajánlottak, amelyet betétlapon helyeztek el az étlapokban. A közös étkezések idejét egyébiránt csengőszóval jelezték. 1914-ben a Wagons-Lits-nek másfélezer kocsija közlekedett az európai kontinensen. A társaságot az első világháború kiszorította hazánkból (szerepét a német Mitropa vette át), de a későbbiekben ismét megújították a szerződéseket. Egy 1923-as megállapodás a háló- és étkezőkocsik mellett már büfékocsik közlekedtetésére is tartalmazott irányelveket. A MÁV fenntartotta magának a minőségellenőrzés jogát, az étel- és italárjegyzékek pedig csak jóváhagyásával készülhettek. Ezeket ki kellett függeszteni az étkezőkocsikban. Támogatták a hazai italok terjesztését is: kötelezték a Wagons-Lits-t magyar borok és sör, valamint a közkedveltebb magyar ásványvizek árusítására. A két világháború közötti időszakban jelentősebb technikai változások történtek. 1922-től áttértek az acélvázas kocsik alkalmazására, négy évvel később pedig megjelentek a Pullman-féle négytengelyes, belsőtermes kocsik is. De nemcsak a technika terén történtek változások, hanem a gondolkodásmódban is. A Wagons-Lits immár a tömeges utazási igény kielégítésére is törekedett; ennek legjellemzőbb eredménye, hogy előtérbe került a 21. Menükártya, 1 920-as évek III. osztályú utazóközönség ellátása. így 1923-tól szolgálatba álltak a III. osztályú hálókocsik is. Meg kell hagyni, derekas munkát kellett végeznie a második világháborús dúlásnak, hogy a jól kiépített infrastruktúrát, hatalmas anyagi értéket képviselő kocsiparkokat elpusztítsa. Szerencsére teljesen nem sikerült neki. 20. Wagons-lits csésze, 1910-es évek