Harmati Gábor: Utasellátó 60 (Budapest, 2009)

Pályaudvari vendéglők „A vasúti társaság felsőbb helyre az iránt folyamodott, hogy Váczon a ' pályafő közelében nagyszerű vendéglőt építhessen, hol a' vendégek mulathassanak, s' egyszersmind esős időben biztos menhelyet találjanak. Az igazgatóság ezen kérelme hihetőleg pártoltatni fog, mert figyelmet tanusit a' közönség iránt, melly kivált vásár- és ünnepnapokon seregesen tódul e' kirándulásra. " A lelkes újságolvasók számos ilyesféle kis tudósítást olvashattak a 19. század közepétől kezdődően. Mint már említettük, a vasútvonalak létesülése magával hozta a pályaudvari vendéglátás kialakulását is. Az első kávéházi-, bor és sörmérési engedélyt a Sopron-Németújhelyi Vasúttársaság nyerte el 1846-ban - közel egy évvel azelőtt, hogy a vasút kiépült volna. A korabeli sajtó nemcsak az újabb vonalakról, hanem a hozzájuk kötődő kikapcsolódási lehetőségekről is közölt tudósításokat. A vendéglők fontosságát jelzi, hogy megesett: az engedélyokiratban kikötötték, hogy az utazóközönség kényelmének biztosítására pályavendéglőt kell létesíteni. A vidéki állomások szinte közös jellemzője, hogy az étterem önálló épület. Helységeit az első peront fedő veranda kötötte össze az utasforgalmi épülettel. Természetesen ezen éttermek bérlői nem lehettek akárkik; a vasúttársaságok (majd később a MÁV) képviselői igyekeztek valóban a legjobb pályázót kiválasztani. Ne feledjük: a vendéglők a MÁV-éi voltak, így saját érdekük is ezt diktálta. A bérleti feltételeket a szaklapokban leközölték, majd a döntés után - általában három évre - megkötötték a szerződést. A két legfontosabb szempont a pályázók vagyoni megbízhatósága és a vendéglői ipar gyakorlásának engedélye volt. A jelentkezők között nagy számban találhatók olyan személyek, akik korábban már a Wagons-Litsnél is dolgoztak, például főpincérként. Bár a pályázatok nyilvánosak voltak, gyakran mégis évtizedes bérletek alakultak ki, jelezve mindkét fél elégedettségét (az utasokról nem is szólva). Budapest két pályaudvara 22. A szegedi vasúti resti. 1912-ben postázott képeslap