Kiss Imre: Szódavíz, egy magyar kultuszital, Szikvíz ipartörténeti album (Budapest, 2008)

Felemelő élmény vele találkozni, vágyakozunk utána, és rabjaivá válunk - ki így, ki úgy. Élvezzük minden cseppjét - mindig és mindenhogy. Kitartunk mellette jóban és rosszban, társaságában panaszoljuk el fájdalmainkat és sérelmeinket, de vele együtt vigadunk is. Helye van az asztalunknál, helye van az életünkben! Magunkévá tesszük, átlényegítjük, és mi is átlényegülünk tőle. Szomjunkat oltja, és tüzünket gerjeszti. Buborékokkal bombáz, és zuhatagként hűsít. Berobban a világunkba és elsimítja problémáinkat. Békít és felkavar. " De hagyjuk a patetikus hangvételt és nézzük a csupasz tényeket. A korábbi fejezetekben láttuk, hogy a csatlakozó iparossággal együtt tízezrekre volt tehető azoknak a száma, akiknek a szikvízgyártás nyújtott megélhetést. A mai adatok szerint is ebből az italból tartja el családját közel ezerötszáz vállalkozó. Az, hogy ők fogyasztják, szinte természetes, de szerencsére egyre több helyen kérik, kérnék az asztalra a vendéglátó „egységekben" is, ha tartanák a tulajdonosok. Ám a csereszabatos „zöld" göngyöleggel sajnos több a gond, mint az eldobható üvegekkel és flakonokkal, ráadásul a presztízs-csökkentőén alacsony ár csak szerény hasznot ígér. Marad tehát a pultban kiengedett és felszolgált szóda, a jobbik esetben; vagy a divat és trend diktálta lakonikusan nyegle kérdés: „mentest"? A nosztalgia és retro azért ki-kikezdi a fogyasztási szokásokat, de ez is csak divat, ami haszonnal kecsegtethet, ezért talán megéri. Vagyis rajtunk múlik, gondolhatnánk, ha nem tudnánk, hogy a vevő-vendég-fogyasztó már rég nem ura saját akaratának. No nem volt azért ez mindig így! Dédapáink és dédanyáink korában, az eggyel korábbi századfordulón, a szakma szárba szökkenésének idején, amit majdnem az egész 20. századra kiterjedő szüret követett, itta boldog és boldogtalan. Bankett Banquet and luckily in more and more catering units the guests are, or would be, happy to see it on their tables if the owners had it on stock. However, the „green" deposit bottles cause more problems than the disposable ones or flacons, and in addition, the low prices, harmful to prestige, offer very little profit. So, we have the sparkling water let out of the balloons and served at the counter; or we are asked the laconic question, the result of fashion and trends: „be it plain?" Nostalgy and retro do not leave consumer habits untouched, but this is a new fashion again, which holds out hopes of profit. It depends on us, we would think if we did not know that a buyer-guest-consumer has not any more control over his decisions. However, times changed generation after generation. During the days of our great-grandfathers and -mothers, at the turn of the century before the last when the trade started to boom and harvest time went on throughout the whole