Kiss Imre: Szódavíz, egy magyar kultuszital, Szikvíz ipartörténeti album (Budapest, 2008)

A tisztes ipar A worthy industry Annak ellenére, hogy a szakma egészéről mindezidáig nem folyt teljes körű és szisztematikus kutatás, s az általunk ismert szakdolgozatok is a felszínen kerengő ismereteket interpretálták a maguk olvasata szerint, olyan sok adat áll rendelkezésre az egykori és persze főleg a mai iparosokról, hogy nehéz kiszemezgetni a leginkább általános vonásokat. A legkevesebbet a 19. század középső harmadáról tudunk, mivel nagyon elszórt adatokat kéne összegyűjteni, és erre még senki sem vállalkozott. A rendelkezésre álló címjegyzékek, sajtóanyagok és egyéb eseti források alapján az látszik körvonalazódni, hogy a természetes ásványvizek pótlását szolgáló szódavizet eleinte a gyógyszertárak árusították, és sokszor maguk is gyártották. Arra nem ismerünk adatot, hogy patikusok szódásokkal töltették volna remekműszámba menő üvegeiket. A hirdetések mellett jól bizonyítják ezt azok az üvegek is, melyek a legszebb és legigényesebb kivitelben készültek, és szerencsére éppen ezért ránk is maradtak, hiszen ezeket a családok féltve őrizték. Az üdítő, frissítő, szomjoltó jelleg és ezzel a vendéglátásban betöltött szerep korán megjelent, de feltehetően a korra jellemző higiéniai viszonyok okán egyszerűen csak a tiszta, fertőzésmentes vízre is volt kereslet. Különösen azért, mert a legtöbb helyen artézi vizet használtak a töltésre, s ez önmagában is biztosítékot jelentett a minőségre nézvést, még ha nem voltak is ismeretesek a maihoz hasonlatos egyéb víztisztító eljárások. A vállalkozói szellem térhódításával, ezeknek az igényeknek a kielégítésére növekedett a gyártók és kereskedők, forgalmazók és természetesen a fogyasztók száma. Az igazi nagy fellendülés a kiegyezést követő általános kibontakozás és virágzás évtizedeiben jött el, és a század végére a szikvizesek már érdekvédelmi szervezetekbe tömörültek. A szikvízgyárosok arra törekedvén, hogy meggátolják az Despite the fact that there has been no detailed research carried out on the whole of this trade up to now, and the studies we know interpreted inexplicit knowledge actually, facts in their own views - there are so many data at our disposal on the old and even today's craftsmen that it is hard to find the most characteristic features. The least we know about is the second third of the 19th century, as most sporadic data should be collected on the topic and, so far, nobody has seized the opportunity. On the basis of the lists of addresses, published materials and other sources, soda water as a substitute for mineral waters seems to have been sold and often manufactured by pharmacies. No data indicate whether the chemists had the seltzer men filled and refilled the uniquely made bottles. In addition to the advertisements this seems to be authenticated by the fact that the bottles were made in the most beautiful and demanding style, and luckily that is why they have survived as an object well-beloved by the families. Due to the refreshing and thirst quenching character of this drink, it found its way to gastronomy in a very short time but, on the other hand, poor hygienic conditions of those Egy patikus üvege Szegzardról A soda bottle of a pharmacist from Szegzard