Kiss Imre: Szódavíz, egy magyar kultuszital, Szikvíz ipartörténeti album (Budapest, 2008)

olyanok is, ahol a Hermann-Lachapelle gépek dübörögtek, bár a korabeli „világcég" kisebb üzemek számára is gyártott berendezést. Nekünk sincs azonban okunk a szégyenkezésre, mert „ A m. kir. belügyministeriumnak 1869. évi január-hó 27-én 649. sz. alatt kelt rendelete" hét pontban foglalja öszsze a szikvíz gyártása körül követendő rendszabályokat, a következő szavakkal vezetve be mondandóját: „Tapasztaltatott, hogy az utóbbi időben felette nagy elterjedést nyert és a közönség részéről hűsítő-ital gyanánt használtatni szokott szikvíz..." - vagyis ekkor már első sorban a hűsítő italról van szó, amely minden bizonnyal közkedvelt és keresett termék. A fogyasztók érdekeit szem előtt tartva - és egyúttal a szakma becsületének védelmében is - szigorú előírásokat kellett betartani azoknak, akik erre adták a fejüket. Nézzük ezek közül a legfontosabbakat: 7. Három vízrétegen vezettessék át a szénsav-gáz, és a mosóvíz gyakran cseréltessék. 2. A felhasznált víz felváltva kavics és szénpor rétegen át megszűressék. 3. A szikvízzel érintkező valamennyi felület (gépek, csövek, csapok, edények) a legtisztább ónnal bevonassék és az időnként megújíttassék. 4. Az ónból készült alkatrészek finom ónból készíttessenek, melyben az idegen fémek aránya a 10 %-ot nem haladhatja meg. 5. A szikedények (syphonok) fémrészén a vállalat neve és annak címe olvashatóan szerepeljen. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1875-ös jelentésében a fővárosban 18 szikvízgyárat jegyeznek, amelyek többnyire francia és német gépekkel dolgoznak, közülük Füllung fa* Siphons with Selters medicinal water was the primary goal. Then, at the end of the 1830s a genious pharmacist, Eugène Roussel from France, began to flavour his soda water in Philadelphia and they met with great success. From here on, it has been only a short step to be a witness of the cola-fever. But let us return to the old Continent. Let us admire Hermann-Lachapelle'

s and Ch. Clover's machines at the world fair in Paris in 1867, which made „gazeus", and we will see that the structures on display are effectively supported by an industry and not the era when pharmacist tried to make something that replaced medicinal waters. According to Vilmos Hankó, ten years later there were 700 factories only in Germany with a capacity of over 400 million bottles. There are no data on the sizes of these factories but we can assume there may have been some operated by a very small numbered staff, like those in the pictures from around 1860. On the other hand, there were the ones where Hermann-Lachapelle machines boomed, although the one-time „multi" made equipment for smaller firms as well. However, we can have nothing to complain of, because the „Order No. 649 of 27 January, 1869 of the Hungarian Szifontöltés a XIX. sz. utolsó harmadában Syphon filling in the last 3rd of the 19th century