Kiss Imre: Szódavíz, egy magyar kultuszital, Szikvíz ipartörténeti album (Budapest, 2008)

Gyártás és a termék maga Manufacturing and the product A gyógyvizek iránti kereslet, ami a 1 7. század vége felé öltött nagyobb méreteket Európában, ez pedig végső soron elvezetett a mesterséges termék létrehozásához, a felfedezést követő néhány évtizedben az ipari mennyiségű gyártást is beindította. Tognio Lajos, a pesti orvoskar egyik oktatója 1841. május 31-én a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók első nagygyűlésén tartott előadásában szinte az összes nagyobb várost felsorolta, ahol „vízgyárnokok" tevékenykedtek, azt állítva, hogy bizonyos „híres Struve vezérlete alatt roppant előmenetelek tétettek" ezen „hydrológus" urak intézeteiben. Ekkor még, úgy tűnik, a gyógyászati jelleg dominál, amire az a tény is utal, hogy ő maga is a „keseragos" (magnéziumos) vizet emeli ki, de említést tesz a „kénsavas szikag-" (nátriumszulfát-) tartalomról is, annak minden jótékony hatásával. Néhány hónap múlva Jedlik is kétféle vizet kínál ugyanezen társaságnak: egy sima szódát, ahogy ma mondanánk, és egy ásványi anyagokkal telítettet, a „roitsihez" hasonlót. Harmadik generációs berendezéséről (a Pesten megépítettről) pedig azt állítja, hogy jobb paraméterekkel rendelkezik, mint az 1840-ben Schmidt úr által Lipcsében kiadott idevágó könyv legtöbb apparátusa. Amerikával Benjamin Silíiman, a Yale egyetem kémiaprofesszora ismertette meg a szódavíz-gyártás technológiáját. 1806-ban vásárolt egy Nooth-féle berendezést és New Havenben elkezdett szódát forgalmazni. A máig használatos „Seltzer" elnevezés itt is arra utal, hogy a Selters gyógyvíz helyettesítése volt az elsődleges cél. 1830-as évek végén aztán Philadelphiában egy francia származású, zseniális drogista, bizonyos Eugène Roussel elkezdi ízesíteni a szódáját, és ezzel óriási sikereket ér el. Innen már csak egy ugrás a kóla-láz! Towards the end of the 17th century the demand for waters of curing effect definitely increased in Europe, which resulted in creating their artificial product, and in the following years manufacturing on a large scale began as well. Lajos Tognio, a lecturer at the University of Medicine in Budapest, in his paper that was read at the First Meeting of the Hungarian Doctors and Natural-Researchers on 31 May, 1841, gave a list of almost every large town where „water-fabricators" were active, and he stated that „under the leadership of a person called Struve great results were achieved" in the institutions of these „hydrologist" gentlemen. Those days curing objective seems to have dominated, which is supported by the fact that he himself stresses the importance of magnesium or sodium sulphate in the water with all the beneficial effects of especially the latter one. Some months later, Jedlik also offers two types of these waters to the same audience: a plain soda water as Szódaadagoló gép, 19. század közepe Soda fountain, mid 19th century