Csapó Katalin - Füreder Balázs - Sári Zsolt: Reneszánsz ételek – Ételek reneszánsza Időszaki kiállítás 2008. március–május (Budapest, 2008)

y Ételek reneszánsza - A konyha reneszánsza 29. A szolnoki Gulyásfesztivál résztvevői bográcsokkal A politikai változásokkal egyidőben volt megfigyelhető a globalizáció begyűrűzése a magyar társadalomba. A nyugati termékek megjelenése, a kereskedelmi láncok, a gyorséttermek magyarországi divatja a keresletre és a kínálatra egyaránt rányomta bélyegét. Ezt csak tovább fokozta a gazdasági nehézségek sora, amelyek a mezőgazdaságot mint az élelmiszeripar és ezáltal a konyhaművészet alapját is jelentő ágazatot sújtották. Igy a minőségi nyersanyag, alapanyag létfontosságú kérdéssé vált a magyar konyhakultúrában. Ezzel párhuzamosan a globalizáció kihívásaival szemben, azokra válaszolva megjelentek a helyi közösségek igényei, megerősödött a helyi termékek iránti kereslet. A helybeli, a minőségi a globálissal és a tömegáruval szembeállítva jelent meg, és kapott értelmet. Az elmúlt csaknem két évtizedben óriási változások történtek a magyar konyhakultúrában. Ezek bemutatása is szerteágazó, sokrétű. Itt és most a folyamatok néhány, általunk is fontosnak tartott elemét villantjuk csak föl, nem mellőzve néhány szubjektív elemet és az iróniát sem. A magyar gasztronómia töretlen fejlődése, gazdagodása a II. világháború után megtört. Nemcsak a politika vett új utakat, de a konyhaművészetben is új szelek fújtak, fújdogáltak. A Kádár-korszakban az élet minden területén új jelszavak mutattak irányt, így a konyhában is: „Főzőcske, de okosan!" Az egyeduralom a gasztronómiában is kialakult: a Vendéglátóipari Vállalat(ok) egységes felügyelete, a központilag szabott árak mellett az ételkészítést a Budapesti Vendéglátóipari Tröszt vezetője, Venesz József és Túrós Emil közösen jegyzett, „egységes receptkönyve" szabályozta. A nyolcvanas évek elejére a változások a konyhaművészetben is megjelentek: 1976-ban megjelent az első receptlap, a Magyar Konyha, megjelentek az első