Csapó Katalin - Füreder Balázs - Sári Zsolt: Reneszánsz ételek – Ételek reneszánsza Időszaki kiállítás 2008. március–május (Budapest, 2008)

11. Zsigmond király főszakácsmesterének címere. 1414 egyik belső udvari szakácsa, Eresztvényi Ferenc 1414-ben nemesi címert is kapott: „A címerpajzs alján veres lángnyelvek csapnak fel, pirongatni hivatottak a felettük félhold alakban elhelyezkedő csukát... Kopoltyúját vasnyárs üti át, a nyárs végén zöld lombozat. Fenn, az úgynevezett sisakdíszben a már veresre főtt csuka feje jelenik meg, a zöld babérlombozat pedig már egy-egy babérfává terebélyesedik" - olvassuk Zolnay László Kincses Magyarországcímű könyvében. Zsigmond 1437-ben bekövetkezett halála után három király uralkodott viszonylag rövid ideig: I. Albert (1437-1439), I. Ulászló (1440-1444) és V. László (1440-1457). Őket Hunyadi Mátyás (1458-1490) követte a magyar trónon. Az ismert gasztronómiai források többsége a 15. század közepéről és második feléből származik. Az egyik ilyen forrás V. László király számára készült étkezési tanácsokat tartalmaz: „A kevés és mértékletes étel, mint szent Jeromos mondja Rusticushoz intézett levelében, a testre és lélekre nézve egyaránt hasznos. Tarts hát mértéket, hogy mindig annyi és olyan ételeket egyél, melyek míg egyrészről nem terhelik meg a testet, másrészről szabadságban nem nyomják el a lelket. [...] Gondold meg különösen te, hogy hozzád, a katonához, az illik, hogy tápláló ételeket adjanak neked, melyek élvezete nem piperkőczczé, hanem erős emberré nevel. Ha valaki mindig csak babot, diót, apró madarakat, gödölyét, angolnát és egyéb könnyű ételeket eszik, mi gyógyítja meg és állítja talpára, ha egyszer betegeskedni kezd?"

(Sylvius, Aeneas: A gyermeknevelés V. László magyar király számára. Acsay Antal ford., Budapest, 1898., 32.) 12. Szarvkupa Zsigmond király címerével