Csapó Katalin - Török Lajos: Tisztelet a Gundeleknek (Budapest, 2007)

Érdekes módon ebben a tanulmánynak nevezhető munkájában nem ostorozza elődeink könyvkiadását, pedig megtehette volna, hiszen az eddig ismert legrégebbi szakácskönyvünk 1695-ös keltezésű, míg a Nyugat-Európában megjelent hasonló tőzőkönyvek már több mint kétszáz évvel ezelőtt napvilágot láttak, amiből egyértelműen következik, hogy Hess András utódai igencsak mostohán bántak háziasszonyainkkal, akiknek csak a XVII. század végétől volt lehetőségük „mankóként" szakácskönyvet használni. A teljesség kedvéért még annyit érdemes tudni, hogy az egyedi tanulmány ugyanebben az évben különlenyomatban is megjelent, és ma már könyvritkaságnak számít. Itt véget is ért Gundel Károly irodalmi munkásságának ismertetése, és azt hiszem úgy stílszerű, ha egy tőle származó, örökérvényű idézettel búcsúzunk: „El kell telve lennünk a szolgálat eszméjének a magasztosságáté)} s attól a hittől, hogy az emberi életnek legmagasabb értéke az a munka és szolgáltatás, amelyet mások javára végzünk. Tudnunk és éreznünk kell, hogy mindenki, aki produktív életei él, a szó nemes értelmében szolga. Amint szolgája az államfő vagy államférfiú, a közhivatalnoki kar az országnak és a nemzetnek, a pap az egyházának, az orvos a betegének, az ügyvéd a kliensének, az újságíró olvasóközönségének, ki-ki a maga feljebbvalójának, úgy szolgája a szó nemes értelmében a vendéglős és személyzete a vendégnek is. A szolgálat és a munka együtt járva, sem egymástól függetlenül, nem lealázó és nem lealacsonyító, és aki azokat ilyennek tartja, nem méltó arra, hogy ítéletére súlyt helyezzünk, barátságát vagy elismerését keressük".