Csapó Katalin - Török Lajos: Tisztelet a Gundeleknek (Budapest, 2007)

rendel. Ezt már személyesen kellett intézni, ehhez kevés volt Rehberger bácsi, a séf... Nemcsak gyerekeiket nevelték szerető szigorral, az évek során sok-sok szakács- és pincértanulóból faragtak kitűnő szakembereket, talpig becsületes embereket. Egész életvitelükkel, minden megnyilvánulásukkal olyan példaképül szolgáltak, akiket szeretet, megbecsülés, köztisztelet övezett mindenki részéről. Apám egyenes, őszinte, becsületes volt pályatársaival, alkalmazottaival, üzletfeleivel szemben egyaránt. EMBER volt a szó legigazibb értelmében. Persze gyerekkorunkban nem értettünk sok mindent. Nem volt szabad válogatnunk, pedig ez nálunk igazán nem okozott volna problémát. Azt kellett megennünk, amit éppen a séf felküldött a gyerekeknek, és bizony ha ízlett, ha nem, addig ültünk ott az asztalnál, míg le nem gyűrtük könnyekkel fűszerezve. De később is tilos volt számunkra minden primőr, luxusétel. Harmincéves is voltam már, mikor egyszer kiderült, hogy csalánkiütést kapok a ráktól... Egy kánikulai nap délelőttjén meglátta, hogy egy pikoló sört iszom, 18 éves voltam. Akkor azt mondta: „Ebéd és vacsora után annyit ihatsz, amennyit akarsz. De ha napközben is iszol, az alkoholizmushoz vezet!" Apánk nem volt nótás kedvű, mint a nóta mondja. A sok munka, üzleti, szakmai gondjai miatt inkább fáradt és szomorú volt. De nem lehetett olyan „rumli" vagy ideges hangulat, hogy ne tudott volna uralkodni magán. Soha semmi nem hozta ki a sodrából, soha életemben nem hallottam tőle sértő szót vagy akár ingerült hangot. Csak a gyerekek, unokák vidították fel, minden szórakozása a vasárnap délutáni bridzs- vagy tarokkparti volt, hogy azután is az üzletben fejezze be napját, szabadnap, ünnep nélküli szakadatlan, de mindig kedvvel végzett robot volt az élete. Mert a családja mellett a szakmája volt a mindene. Könyvespolcom egyik féltett kincse A vendéglátás művészete című műve, amelynek első oldalán ez áll: „Édesapám és mesterem, Gundel János emlékének ajánlom e könyvet, aki az asztal örömeinek nagy barátja lévén, engem ez örömök megismerésére vezetett és szolgálatára nevelt. " Címoldalán pedig szép, gyöngybetűs írásával e sorokat írta be a Hunyady Sándor írónak ajándékozott példányba: „Bródy Sándorra való meleg emlékezéssel, kitől sokat tanultam Gundel Károlyné első négy gyermekükkel (Károly, Margit, Katalin és Pál)