Csapó Katalin - Török Lajos: Tisztelet a Gundeleknek (Budapest, 2007)

mok es betűk álltak - amint Gundel magyarázta - a külföldiek eligazítására. Minden borlapnak volt egy számokkal és betűkkel ellátott kulcskártyája, melynek segítségével a vendég megállapíthatta, hogy a rendelt bor mennyire édes vagy savas, telt vagy óízű-e stb. Például a Balatoni Kéknyelű 7.

III. a jelzése azt jelentette, hogy száraz, nehéz, zamatos. Egy másik, a Budafoki Magyar Királyi Borpince Kecskeméti Edes Furmintja az 1.

III.a.b. minősítést kapta, vagyis az egy édes, nehéz, zamatos és méghozzá finom bor volt. Érdeklődtem a tokaji borok iránt. Gundel levette szemüvegét, csukott szemeit keze fejével megdörzsölte, mintha emlékeket próbálna felidézni. „Nálunk úgy mondják, hogy a Tokaji a királyok bora és a borok királya" — szólt gyengéden. „Semmiféle mesterséges anyag nincs benne. Kizárólag szőlőből készül, olyan természetes tormában fogyasztható, ahogyan az a Tokaj-vidék vulkánikus talaján megtermett, a zamatanyagok, alkohol és szőlőcukor természetes és arányos elegye. Alapvetően négy változatát különböztethetjük meg. Az aszút aszerint osztályozzák, hogy a tőkén megaszalódott szőlőszemekből hány puttonyra valót tesznek kb. 140 liter normál tokaji borhoz. Minél több töppedt aszúszem kerül bele, annál édesebb lesz, és ennek megfelelően beszélünk 3—6 puttonyos aszúról. A muskotályos aszú muskotályszőlőből ugyanígy készül. Ezután a szamorodni következik. A név régi lengyel nyelven annyit jelent, mint „ahogy termett", ennél ugyanis a megaszalódott szemeket nem válogatják külön, így a cukortartalom változó, iügg a termőhelytől, időjárástól, évjárattól. Eszerint édes és száraz szamorodnit különböztethetünk meg. Végül a tokaji esszencia a legritkább közülük. Készítése során a különválogatott aszúszemeket nem préselik, csak a saját súlyuk révén alul kicsöpögő nedűt használják fel, beérése után nehéz, édes, likőrszerű bor lesz belőle, mely az embert a mézre emlékezteti. Egy bor, amely szinte örök időkre eláll. A háború előtt volt még ebből néhány palackunk, ISI 1-ből, amikor Bonaparte Napóleon Moszk vá t ostrom oka." E1 h a 1 Iga tott. „Mennyibe került egy üveg?" — kérdeztem. „Mintegy húsz dollárba félliternyi" — válaszolt. „Emlékszem, az ISI5-ös és az 1866-os is kiváló volt, de különösen az 1854-es. Ezeket tekintettük a legjobb borévjáratoknak. S hogy kik itták meg a pincékben lévő borokat? Gondolom a rengeteg katona, akik már részegek voltak, mikor a drága palackok nyakát letörték. " Sóhajtott és szemüvegét újra feltette. „Sajnálom, — mondta - azoknak a régi kincseknek az emléke mindig elérzékenyít. Tudja mit írt XIV Benedek pápa a tokaji borokról, melyeket Mária Terézia küldött neki?" „Áldott a fold, mely megtermelte, áldott a királynő, aki küldte, és áldott vagyok én, aki élvezhetem. " Gundel a régi itallapot lapozgatta. „Néhány finom bordói és burgundi borunk is volt" mondta. „Emlékszem egy 1928-as évjáratú Château Cos dEstournclrc és egy híres Puligny Aíontrachet-rc 1929-ből. " Gundellel összeszámoltuk, és a jegyzékben 48 likőrt találtunk, köztük Dreher-