Csapó Katalin - Török Lajos: Tisztelet a Gundeleknek (Budapest, 2007)

lamelyik utolsó perzsáját vagy egy festményt, hogy a pénz jó részét egy este az egyik Gundel étteremben elköltse, igazolva a régi magyar mondást: „Szegények vagyunk, de jól élünk." Ez a röpke élvezet nem jár minden veszély nélkül a letűnt előkelő világ tagjai számára. A nemrég szervezett, rettegett Gazdasági Rendőrség ügynöke megjelenhet az étteremben, és előfordulhat, hogy másnap meglátogatja a pazarló költekezőt, érdeklődni fog hirtelen gazdagságának eredetéről. Attól függetlenül, mennyire elfogadható a magyarázat, mindig fennáll annak a lehetősége, hogy a választ nem tekintik kielégítőnek, és ez esetben komoly vádat emelnek a feltűnősködő ellen. „Lassan azon kezdek már csodálkozni, hogy valaki egyáltalán bejön" — mondta Gundel. „Feltételezem, hogy idővel nem lesznek majd vendégek, és ez jelenti a véget. " Rezignáltán vállat vont. Az elméik 38 év viharosan váltakozó végletei filozofikussá tették, hogy az élet viszontagságait elviselhesse. 1910-ben vált önálló vendéglőssé Budapesten, azóta — ahogy ő mondta - megélt két világháborút, két inflációt, két megszállást, két forradalmat és egy ellenforradalmat. 1918-ban még egy Habsburg főherceget látott el, a következő évben a vad tekintetű, kommunista Kun Bélát szolgálta. „Ok a spárgának csak a teher szárát ették, mert a zöld tejét ehetetlennek tartották"- mondta Gundel. Utánuk Horthy és a fehérterror következett, és voltak abban az időben vendégek, akik libasültet rendeltek, de csak a szárnyát és combját ették meg, mert szerintük a melle nem eléggé ízletes. A Horthy rendszer alatt Gundel a magyar kormány Horthy Miklósné gratulál Gundel Károlynak a Vigadóban, 1936 ^S>- 72