Csapó Katalin - Török Lajos: Tisztelet a Gundeleknek (Budapest, 2007)

terembe, ahol nem messze hasonlóan jó megjelenésű főurak, pincérek és borfiúk kis seregét pillantottam meg. Egy asztalhoz vezetett, egy héttagú cigányzenekar közelébe, mely két hegedűsből, egy brácsásból, egy csellistából, egy nagybőgősből, egy klarinétosból és egy cimbalmosból állt. Hangoláskor a prímás a D-t adta meg az A helyett, nem úgy, mint a párizsi és New "Vbrk-i éjjeli mulatókban játszó elnyugatiasodott cigányok. Alapvetően az a véleményem, hogy az étkezés zenei aláfestése nem túlságosan szerencsés, hiszen mindkettő nagyon jelentős a maga nemében. Ennek ellenére az idő múlásával mégis úgy találtam ezen az estén, hogy a Gundel kitűnő zenekara által nyújtott élvezet nem vetekedett a felszolgált ételekével. A zenészek csapongó, lágy stílusban játszotGundel Károly az 1940-es években ták rapszodikus dalaikat, s minden darab egy-egy hangszer szomorú, szenvedélyes feljajdulásával végződött. Ez a zene a Gundel légkörének olyan fontos tartozéka volt, mint a pikolók, a bor bódító illata, a finom ételek, a kényelmesen elhelyezett asztalok, a tükrök és a fények, a ragyogó ezüst és a friss virágok az asztalon. Az üzletvezető átnyújtotta az étlapot. Magyarul és franciául nyomtatták egy sor kivételével, mely három nyelven, angolul is tudatta a vendégekkel, miszerint a számla összegéhez 12% kiszolgálási díjat, 10% adót és 5% zenedíjat számítanak fel. Amíg ezen tűnődtem, egy testes ember jelent meg, udvariasan meghajolt, de ezt korántsem eltúlozva, bemutatkozott, ő Gundel Károly, és mint éttermében szívesen látott vendéget üdvözölt. Valóban olyan volt, amilyennek New Yorkban élő ismerőseim leírták, akik nevének említésére - melankolikussá váltak: erős, toronymagas, tölgyfához hasonló, méltóságteljes jelenség, erősen barázdált arccal, kopasz fejjel és hatalmas tokával, mely fekete csokornyakkendőjét félig eltakarta. Sok-dioptriás szemüveget, fekete, egysoros felöltőt és egy régimódi, ezüstszürke mellényt viselt. Bemutatkoztam én is, és elmondtam, hogy barátaim üdvözletét szeretném tolmácsolni, akik éveken át hűséges vendégei voltak. Szívélyesen elmosolyodott, majd azt mondta, boldog lenne, ha vacsorám kiválasztásában segíthetne. Még otthon nyomatékosan figyelmeztettek: „Ha ki akarod vívni elismerését:, ne azt válaszd, ami az étlapon szerepel, hanem valami mást!" — mondta egyikük. Gundel diszkréten érdeklődött egészségem, emésztésem és kedvenc ételeim iránt, s aztán javasolta, balatoni fogassal kezdjem Rothermere módra, receptjét a Lord tiszteletére kreálta. „A hallilét fehérborban és hallében pároljuk, leöntjük hollandi mártással, tetején sűrű rákpörkölttel tálaljuk" - magyarázta. Hüvelyk- és mutatóujjával egy kört írt le, szemeit lehunyta, fejét lassan megingatta, és arca egy pillanatra átszellemült. „Jobb fogast, mint amilyen a mi Balatonunkból származik, nem találhat" — folytatta. „Ezt a halat Lucioperca