Csapó Katalin - Török Lajos: Tisztelet a Gundeleknek (Budapest, 2007)

ezért törzsvendégei akadémikusok, híres írók és az akkori közélet jelentős személyei voltak. Állandó vendég volt itt Tisza Kálmán, Kemény János, Jókai Mór és Mikszáth Kálmán is. 1876-ban választották meg a Szállodások és Vendéglősök Ipartársulatának elnökévé, így nevéhez fűződik a vendéglősiparnak a gyakorlati képesítéshez kötésének kezdeményezése, különféle szociális és kulturális alapok létesítése, nemzetközi szakmai kapcsolatok kialakítása. A szakmai névsort Gundel Károly fiai közül Imre és Ferenc nevének említésével folytatom. Gundel Imre nemzetközileg is elismert szakíróként és muzeológusként tevékenykedett. Fő művei között említhetjük az 1979-ben megjelent „A vendéglátás emlékei", illetve az 1987-ben írt „Gasztronómiáról és Gundclekről" című könyveit, melyek még napjainkban is keresett olvasmányok szakmai könyvtárunkban. Muzeológusként közel negyedszázadon át dolgozott a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban, ahol gasztrotörténészek nemzedékét irányította és nevelte elkötelezett munkásságával. Mindezek ismeretében mégis hozzánk, főiskolai polgárokhoz, Gundel Ferenc neve és pályafutása áll talán a legközelebb. Szakmai életútja a család éttermében indult, majd az államosítást követően különböző vendéglátó és szálloda vállalatok vezetői pozícióiban folytatódott. 1958-tól a Nemzeti Szálloda és Étterem Vállalat igazgatója volt, majd ennek jogutódjánál a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalatnál töltött be vezető beosztást. 1954-től aktív szerepet vállalt a szakmai oktatásban. Először a Vendéglátóipari Technikumban, később, 1964-től itt, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán dolgozott docensként. így személyében kiváló volt tanárunkat és kollégánkat köszöntjük, aki fizikai valójában is állt ezeken a katedrákon, tanított itt, és aktív részt vállalt szellemi közösségünkben. Ez a tény mindenképpen erősíti mai ünnepségünk identitását, és egyúttal különös felelősséget jelent számunkra. A múlt nagy alakjainak felidézése után, most személyesen szeretnék köszönetet mondani a család két jelenkori tagjának is. De mielőtt ezt megtenném, kérem, engedjenek meg számomra egy rövid kitérőt. Egy évvel ezelőtt, amikor útjára indítottuk a Vendéglátás Szabadegyetem szimpózium sorozatát komoly kihívásokkal küzdött Tanszékünk. A felsőoktatás átalakításának folyamatában felvetődött annak veszélye, hogy a vendéglátó képzés legmagasabb kimeneti szintje a felsőfokú szakmenedzser képzés legyen, és a szervezeti struktúra is ehhez igazodjék. Azonban köszönhetően a szakma összefogásának, illetve az idősebb és befolyásos kollégáinknak, ez a terv nem valósulhatott meg, és végül - igaz nem önálló intézetként — tanszéki és szakirányi szinten megmaradhatott a főiskolai képzés szervezeti kerete. A bizonytalanság azonban a hallgatói érdeklődésre is rányomta bélyegét, ezért az előző tanév kezdetén a Turizmus-Vendéglátás Szak együttes jelentkezőinek csak töredéke jelezte, hogy a Vendéglátás és Szálloda Szakirányt választaná. Igaz, a konkrét szakirányválasztás csak az első tanév végén történik — így a Tanszék kapott egy év haladékot, hogy bebizonyítsa, értékes és piacképes tudást ad hallgatói kezébe —, 66 -<S^