Csapó Katalin - Török Lajos: Tisztelet a Gundeleknek (Budapest, 2007)

táplálni akarjuk őket, hanem arra is törekszünk, hogy az evésben örömet, élvezetet találjon, meg legyen óva minden veszedelemtől. Gundel Károly meg is magyarázza, hogy mire gondolt. A jó tündérek (a munkatársak, a szaktudás) segítenek, hogy az ételek a legnagyobb gondossággal készüljenek el. A gonosz manók (a higiénia, a káros mikrobák) ott leselkednek mindenhol, és ha a vendéglős (vagy szakácsa) csak pillanatra is megfeledkezik erről, akkor veszélybe kerülhetnek a vendégek, ha életük valószínűleg nem is, de az egészségük kétségtelenül. Es már itt megjelenik Gundel Károly ars poeticája: törekedni arra, hogy vendégünk, teljes biztonságban érezve magát, az evésben örömei, élvezetet találjon. Riporter: No, de talán ne beszéljünk veszedelemről, erről talán mégsem lehet szó. Gundel Károly: O, dehogynem kérem! Tessék elgondolni, hogy nem nézem meg, eleven-e az osztriga, élő-e, amikor (elbontom, elcven-c a rák, mikor megfőzöm, és kivették a iarka középső ízületét, iriss-c a hal, a hús, nem fülledt-e meg a konyhára hozott vad a nyári nagy melegben... A Gellért Szálló Gundel étterme, 1941