Csapó Katalin - Török Lajos: Tisztelet a Gundeleknek (Budapest, 2007)

Gróf Zichy Mária leánybúcsúztatójának asztala, Dunaterem, 1939 Nagyon jellemző Gundel Károly, sok esetben korát megelőző tudására, hogy hatvan évvel ezelőtt, értékrendjében milyen sorrendben jelennek meg veszélyszituációk. Ma sem tudnánk más sorrendbe állítani ezeket az alapanyagokat! ...A tisztaságra is nagy gondot keli fordítani, soha sem lehet elég jé)!... Napjainkban is, hányszor elmondhatnánk ezt, látva egy-egy konyhát (és nemcsak a vendéglőkben, hanem a háztartásokban). Az O szótárában még nem szerepelt a „minőségirányítás", a „minőségbiztosítás", a „HACCP", és mégis, nem ezeknek a mai előírásoknak felelt meg tevékenysége? És sorolja tovább a teendőket: ...Össze kell állítani az étlapot a rendelkezésre álló nyersanyagoknak a számbavételével úgy, hogy az változatos legyen, eltérjen az előző napoknak az ételsoraitól... Ezek a szavak, a mai gyakorlatban sajnos már elképzelhetetlenek. De abban az időben, egy Gundel szintű vendéglőben biztosan minimálisnak tekintett követelmény volt, hogy minden nap új étlap legyen, de sokszor még a déli és az esti étlap sem volt egyforma! Mai szemmel és gondolkodással, az akkori sokszorosítási technikákat is figyelembe véve, alig képzelhető el ez a sok gondosságot, időt igénylő