Nagyváthy Éva: Törley 1882–2007 (Budapest, 2007)

J% nők és a reklámok Már a szecesszió plakátgrafikusainak többsége a rek­lám nélkülözhetetlen szereplőjének tekintette a női fi­gurát. A korabeli reklámokon számtalan nőtípus jele­nik meg: a finom, elegáns dáma, a nagyvilági hölgy, a mondén vagy éppen a decens úriasszony egyaránt köz­ponti figurája a reklámnak. A szimbolikus nőalakokat bájos kacérság vagy naivitás, finom irónia és költői hangvétel jellemzi. Szereplésük olyannyira tipikus, hogy olyasmit is „hirdetnek", amihez vajmi kevés közük van. A századelőn a nők még alig dohányoznak, Mucha pla­kátjain vagy a híres hazai Modiano márka reklámja­in mégis nők hirdetik a cigarettát. A technika újko­ri csodáit nem a nők számára találják fel, mégis ők népszerűsítik az írógépet, a kerékpárt vagy az automo­bilt. Sőt az italokat is! E korszak reklámjai még nem a tárgyakat vagy az árucikkeket kínálják, hanem a vásárlási kedv felkelté­sére törekszenek. A Törley számolócédulák legtöbbjén — a kor divat­jának megfelelően - csábos nőalak emeli koccintásra poharát. Az ábrázolt miliő nemcsak kedvet csinál a pezsgőzéshez, hanem azt is sugallja, hogy „aki pezsgőt iszik, az úr". Nos, ezek az urak is jelen vannak a reklámokban, mint katonatisztek, dzsentrik, földbirtokosok, bárók vagy mágnások — netán gazdag gyárosok. Törley otthonosan mozog közöt­tük, „szereplőit" belülről ismeri. „Mert Törley lélekismerő volt, hozzá még nemzeti alapon álló, kifejezetten magyar lélekbúvár" - írja A Hét című újság 1907-ben.

Next

/
Thumbnails
Contents