Nagyváthy Éva: Törley 1882–2007 (Budapest, 2007)

A francia "'asztronómia történetírói azt válaszolják: a Champagne-it, a pezsgőt abban az időben még csak az udvar bennfentesei előtt lehetett említeni, Bonnefons viszont - meglepő és a korabeli szokásoktól eltérő módon - a középnemességnek és a polgárságnak ajánlotta művét. A szerző egyébként csak nevének és foglalkozásának kezdőbetűit tüntette fel a címlapon. Az utókor fejtette meg, hogy a rövidítés annyit jelent: „Nicolas de Bonnefons, a király első inasa". A könyv Párizsban jelent meg, 1653-ban, amikor már második éve XIV. Lajos uralkodott. Lia valaki, Bonnefons tudhatta, mit iszik a király, és mit ihat a polgár. S amit a polgárok nem kaphatnak meg - minek azt ajánlani? A következő adalék Orleansi Fülöp főherceg intim vacsoráihoz kapcsolódik, bizonyítva, hogy a Champagne-i még az ő korszakában is csak egy szűk kiváltságos réteg itala. Orleansi Fülöp a történelemkönyvek szerint bátor katona és kiváló hadvezér volt. A Napkirály halála után Franciaország régense. A művelődéstörténet azt is feljegyezte, hogy a kis termetű, kövér herceg sokfele tehetséggel volt megáldva. Szépen festett, de értett a muzsikához is. A tudományok sem voltak idegenek számára: kastélyában berendezett laboratóriumában maga keverte kedvenc parfümjeit. Konyhájában szívesen kísérletezett esszenciákkal, fűszerekkel, mártásokkal. Állandó mulatozásait, kicsapongásai! sem rótta volna fel a történelem — pláne nem a francia -, ha nem az ő uralkodása alatt jön divatba a női befolyás érvényesülése a gazdasági és politikai életben. E női hatásnak' a történelem talán kárvallottja, de a pezsgőtörténet semmiképp: a híres márkák sorra kapták szép kegyencnők nevét. Egy kortárs emlékező szerint, „amikor az ínyenc herceg vacsorára hívta barátait, velük együtt szakáé skodott. A herceg szerette a sajtos leveseket, a töltött pulykát és a hagymás angolnát. De leginkább a mártásokat kedvelte, ezekbe mindig' tett egy-két pohár Champagne-it is, amelyért szerfelett rajongott." Az idézethez még egy megjegyzést kell fűznünk. Fülöp herceg nemcsak a mártásokat öntözgette egy kis Champagne-ival! Egy másik helyen ugyanis azt olvashatjuk: „a pezsgő Champagne-i bor nem aratott azonnal sikert. Csak' a régens kis estélyei óta jött divatba."